Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.
Irományszámok - 1896-197. Törvényjavaslat a marmarossziget-kőrösmező-határszéli államvasuti vonal épitésénél felmerült kiadási többletek fedezéséről
197. szám. 63 szabásának alapjául, akkor a vállalatnak ezen czímén engedélyezendő összeg 2,245.769 frt 25 krt tesz azon 3,900.285 frt 70 krnyi összeggel szemben, melyet a vállalkozó czég kártérítési követelésében napszámdrágulás és csekélyebb munkateljesítmény czímén felszámított. Minthogy pedig a vizsgálat során meggyőződés szereztetett arra nézve is, hogy a tulajdonképeni járványkiadások czímén a fentebbiek szerint 657.633 frt 15 krral számjelzett összeg a tényleges kiadásoknak legalább is megfelel, — a vállalkozó czég kártérítési igényei együtt Összesen 2,903.402 frt 40 krral állapithatók meg, — a legszigorúbb számítás szerint és teljesen függetlenül azon még mindig nagyobb kiadási többletektől, melyeket a vállalat könyvi feljegyzéseivel igazolt. Ezen összeget, melynek realitásához kétség nem fér, a kiegyezés alapjául elfogadtam, mert bár kétségtelen, hogy szigorú jog szerint a vállalat az épitésből felmerülő összes koczkázatot szerződésileg magára vállalván, kártérítésre igényt nem tarthat, mégis ugy véltem, hogy a vállalatnak bebizonyított károsodásával szemben nemcsak az állam által szem előtt tartandó ethikai felfogásból kifolyólag, de a biró által is figyelembe veendő méltányosság tekinteténél fogva sem volna indokolva elzárkózni a kiegyezés elől oly alapon, mely a beigazolt aránylagos kár keretében mozog; s indokolva van a kiegyezést megkísérteni nemcsak abból az okból, mert egy bekövetkező per esélyei szerint az állam esetleg nagyobb kártérítésre fogna szoríttatni, hanem azért is, mert kétségtelen, hogy a vállalat a munkálatok pontos végrehajtásával az államnak nagy szolgálatokat tett, s mert kétségtelen, hogy az esetben, ha a vállalat a munkálatok folytatását abbanhagyta volna, az állam még nagyobb áldozatok áráu is alig lett volna képes az épitési határidők pontos betartását és az ehhez fűződő fontos állami érdek végrehajtását biztosítani. Ehhez képest a vállalattal az egyezkedési tárgyalások a jelzett alapon indultak meg és az utóbbi hosszabb tárgyalások után az eredetileg 5,928.217 frt 13 kr. számjelzett követelését az általam felajánlott 2,903.402 frt 40 krnyi összegre leszállította, úgy hogy a már kiszolgáltatott 1,918.283 frt rendkívüli előleg betudásával neki még kijáró 985.119 frt 40 kr. kifizetésével igényei teljes kielégítést nyernének. Egyúttal a vállalat a munkák műszaki felülvizsgálatánál, illetve a végleszámolásánál még függőben maradt egynémely — a munkák kivitelére, illetve azok díjazására vonatkozó — igényeinek számbavételét kérvén, az arra vonatkozó kérdések beható tárgyalások és számitások alapján akként rendeztettek, hogy az összkereseti összeg végképen 7,878.966 frt 41 krral állapíttatván meg, ezzel szemben a vállalat részére teljesített részletfizetések betudásával a leszámolási végkijárandóság 477.196 frt 53 krt tesz ki. Ezen kárösszegnek, valamint a vállalat szerződésileg befizetett készpénzbiztositékának (353.933 frt 20 kr.) számbavételével 1,816.249 frt 13 krt tesz, mely a vállalatot még meg. illeti, és ez az összeg igen lényegesen alatta marad még mindig annak a károsodásnak, melyet a vállalat könyvi feljegyzései alapján kimutatott. A javaslatba hozott végkielégítésekre, valamint a magyar királyi államvasutak által végrehajtandó pótmunkák és általuk lebonyolítandó kisajátítási ügyletek rendezésére még szükséges összegek az 1892. évi XVI. törvényczikkel a máramarossziget-kőrösmező-határszéli vasút építésére és üzemberendezésére engedélyezett 13,500.000 frt hitelben nem találják fedezetüket, a mint az a következő összeállításból kitűnik, melyben az emiitett hitel terhére eszközölt, illetve a fenti javaslatom értelmében még eszközlendő kiadások felsoroltatnak.
