Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.

Irományszámok - 1896-LXXI. Törvényjavaslat a hazai pénzintézetek által kibocsátott némely kötvények biztositásáról

246 LXXI. számJ 6. §. Feldarabolás utján létrejött földbirtokra, mint jelzálogra, telekkönyvileg bekebelezett tőkekövetelés a jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátási alapjául csak akkor szolgálhat, ha e követelés tőkeösszege — az esetleges előző telekkönyvi tehertételekkel együtt — a jelzálogul lekötött ingatlan becsértékének két harmadát meg nem haladja és ha a feldarabolás a jelen törvény értelmében ilyennek tekinthető. Birtokfeldarabolásnak a jelen törvény értelmében az tekintetik, ha a feldarabolás ugyanannak a telekkönyvi tulajdonosnak vagy tulajdonostársaknak ugyanegy község telekjegyzőkönyveiben (telekkönvvi betéteiben) foglalt, habár nem is összefüggő területet képező,, avagy több község telekjegyzőkönyveiben (telekkönyvi betéteiben) foglalt, de összefüggő területet képező és minden esetben legalább négyszázezer korona becsértékü földbirtokára nézve akkép történik, hogy a feldarabolás következtében keletkező birtokrészek becsértéke egyenként négyezer koronánál nem kisebb és huszonnégyezer koronánál nem nagyobb. Az előző bekezdésben körülirt kellékekkel biró földbirtoknak négyezer koronánál kisebb becsértékű birtokrészekre való feldarabolása szintén a jelen törvény értelmében vett feldarabolásnak tekintetik, ha a vevők annak a községnek földbirtokkal biró vagy munkás lakosai, a melynek határában a feldarabolás történik és ha a feldarabolás nem szolgál új község vagy telep létesítésére. Négyszázezer koronánál kisebb becsértékű, de különben a jelen §. második bekezdésében körülirt többi kellékeknek megfelelő földbirtoknak az előző bekezdésekben meghatározott becsértékű birtokrészekre való feldarabolása szintén a jelen törvény értelmében vett feldarabolásnak tekintetik, ha ezt kivételes figyelembevételt érdemlő esetekben a pénzügyminister a földmívelési ministerrel egyetértőleg engedélyezi. A jelen §-ban emiitett becsértékek a lekötés idejekor állapítandók meg. A jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásának alapjául a feldarabolás utján létrejött földbirtokra jelzálogilag bekebelezett követelések nem szolgálhatnak, ha oly kikötés jött létre, hogy a feldarabolt birtokrészek vevői egymásért az eladóval vagy jogutódjával szemben a vételár megfizetésére egyetemleges kötelezettséget vállalnak. 7. §. Azok az intézetek, melyek jelen törvény hatálya alá tartozó kötvényeket kivannak kibocsátani, kötelesek alapszabályaikban a kereskedelmi törvény 157. és illetve 225. §-aiban megszabottakon felül még megjelölni a 2. §-ban meghatározott követelések és értékek közül azokat, a melyek alapján kötvényeket kibocsátani szándékoznak, továbbá a kibocsátási alapul szolgáló kölcsönök engedélyezésének feltételeit és a kölcsönök összegének meghatározásánál mérvadó alapokat, úgyszintén — a mennyiben a kibocsátás földbirtokra bekebelezett követelés alapján történik, — a földbirtok becsértékének meghatározásánál mérvadó alapokat, illetve követendő eljárási módozatokat, ha pedig a kibocsátás vasúti (csatornavállalati) czímletek alapján történik, a vasúti czímletek megszerzésénél s a vételár meghatározásánál mérvadó alapokat és eljárási módozatokat is megállapitani. A jelen törvény hatálya alá eső kötvények kibocsátásának megkezdése előtt az a körülmény, hogy a kibocsátó intézet alapszabályai a jelen törvénynyel megegyeznek, az intézet székhelye szerint illetékes törvényszék czégjegyzékébe bevezetendő és szabályszerűen közzéteendő. A törvényszék az intézetnek erre irányuló kérelmét csak akkor teljesiti, ha egyfelől a bemutatott alapszabályokat a jelen törvénynyel egyezőknek találta és másfelől az intézet kimutatta, hogy a 8. §. rendelkezéseinek megfelelt.