Képviselőházi irományok, 1896. VIII. kötet • 195-229., LIV-LXXXVI. sz.

Irományszámok - 1896-214. Törvényjavaslat a budapest-angyalföldi m. kir. állami elmegyógyintézetbenúj igazgatósági épület emeléséről

214. szám. 117 hasonló nagyságú intézetet létesíteni; annyival inkább, mert a fő- és székváros területén amúgy is van egy nagy orsz. tébolyda. A belügyi tárcza 1897. évi költségvetésének az országgyűlés képviselőháza pénzügyi bizottságában történt tárgyalásakor érintettem vala is ezen tervet. Az időközben folytatott tárgyalások során nyert tájékoztató adatok szerint azonban az e részben táplált remény ez idő szerint valósulhatónak nem bizonyult; mert az intézet telkének eladásából a jelenlegi viszonyok között oly vételárra, hogy abból nagyobb hasonló intézet létesíttethessék, még akkor sem lehetne számítani, ha az eladás részletekben évek során át történnék is és az intézetnek teljesen jó karban levő és az elmebeteg-ápolás jelenkorbeli követelményeinek eléggé megfelelő épülete, az elárúsitás alkalmával csakis mint ócska épitési anyag, tehát értékével arányban semmiképen sem állóan volna hasznosítható. Majdnem egyidejűleg azzal, hogy ezen eredmény nyilvánvalóvá lett, a régi igazgatósági épület a folytonos sülyedés és a tetőszerkezet korhadásos szétválása által beállott veszedelmes és már előbb is csak külső dísztelenitő gerenda-támasztékok segélyével az összeomlástól ideiglen megóvott falrepedések folytán oly állapotba jutott, hogy az épitésrendőri hatóságok, annak közbiztonsági szempontból is kilakoltatását rendelték el fokozatos határozatokkal. De még mielőtt a végső fokban hozott határozat jogerőssé vált volna, nagyobb roppanással támadt ujabb sülyedés és falrepedés alkalmával történt műszaki megvizsgálás alapján kénytelen valék az épületet azonnal kiüríttetni és lebontását foganatosíttatni. Ennek következtében és miután az intézet telkének közelebbi időben való eladása, a fentebb előadottak szerint abbanhagyandó volt; az intézet beléletében és igazgatásában huzamosb időn át fenn nem maradható helyzet állott elő. Ugyanis: az igazgatósági épületben volt irodákat a betegek elhelyezésére rendelt u. n. munkás-pavillonba kellett, úgy a hogy lehetett, elhelyezni és ugyanott a főorvos és egy főtisztviselő számára, hogy az intézeten belül az állandó felügyeletet ellássák, illetményeiknek meg nem felelő szükséglakást nyújtani; az igazgatót, a tisztviselők nagyobb részét és néhány lakással az intézetben birt alkalmazottat arra utalni, hogy az intézeten kivül lakjanak. Kétségtelen, hogy emez az intézet befogadási képességére, administratiójára hátrányos és visszásságokat előidézhető helyzet gyors és egyedül új igazgatósági épület mielőbbi emelése által lehető megváltoztatást követel. E múlhatatlan szükség tudatában az új igazgatósági épület terveit elkészíttettem, és ezek szerint az igazgatósági épület a Hungaria-körút és a Lehel-utczának folytatását képező utczának sarkán oly módon lesz emelendő, hogy benne az irodák, raktárak és tisztviselői lakások helyet találjanak és a két emeletre tervezett épület azon esetre, ha az intézet telke idővel, — mi valószínű, — mégis árúba volna bocsátandó, bérházként legyen értékesíthető és így a reá fordítandó épitési költség akkor megtérülhessen. A tervek és költségvetés ezen törvényjavaslat szerkesztésekor még műszaki felülvizsgálás alatt állván, az épitési költség, mely az ajánlati verseny utján különben is változást szenvedhet, határozott összeggel meg nem jelölhető; de minthogy a költségvetés szerint 99.000 frtot meghalad, keretként 100.000 frt átalányösszeg volt felveendő, annál inkább is, mert az eddigi műszaki munkálat is díjazandó. Áttérvén a törvényjavaslat részleteire, első sorban a czím kíván indokolást. A budapest-angyalföldi elmebeteg-ápoldát az állam tartja fenn, mert szükségletei az állami költségvetésben szerepelnek és bevételei állami bevételt képeznek; az intézet közvetlen állami igazgatás alatt áll, épületei és telke pedig az állam vagyonának állagához tartoznak. Ennélfogva kifejezést kellett adni annak, hogy az intézet állami jellegű. Ezen intézetet azon rendeltetésében, hogy gyógyithatlan közveszélyes elmebetegek számára ápoldául szolgáljon, tényleg nem lehetett fentartani; mert az orsz. elmegyógyintézetek