Képviselőházi irományok, 1896. VII. kötet • 163-194., XLIII-LIII. sz.
Irományszámok - 1896-169. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában
169. szám. 55 22. •§. A királyi Ítélőtábla előtt a felebbviteli főtárgyalást, —a bűnvádi perrendtartás 414. §-ában meghatározott eseten felül, — a vádlott jelenléte nélkül akkor sem lehet megtartani, ha a királyi ítélőtábla életfogytig tartó vagy tiz évnél hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetést megállapító Ítéletet oly felebbezés következtében vizsgál felül, mely nem egyedül semmiségi okra van alapítva. 23. §. A védelem képviseletében eljáró egyetemi vagy jogakadémiai jogtanárokra a rendfentartás tekintetében ugyanazok a rendelkezések alkalmazandók, melyeket a bűnvádi perrendtartás a védőügyvédekre nézve tartalmaz. A jogtanár által a védelem képviseletében elkövetett fegyelmi vétségek az ügyvédek fegyelmi bíróságának hatáskörébe tartoznak. A fegyelmi eljárásra elsőfokban annak az ügyvédi kamarának fegyelmi bírósága illetékes, melynek kerületében a fegyelmi vétség elkövetve volt. A fegyelmi vétség elévülésére és a fegyelmi eljárásra nézve az 1874 : XXXIV. t.-cz. rendelkezései alkalmazandók. A fegyelmi vétségek büntetése : 1. rosszalás; 2. pénzbírság száz koronától ezer koronáig; 3. eltiltás a védelem képviseletétől. A védelem képviseletétől való eltiltás esetében az ítélet, jogerőre emelkedése után, a vallás- és közoktatásügyi ministerhez, valamint az összes hatóságok értesítése végett az igazságügyi ministerhez is felterjesztendő. 24. §. A főtárgyaiásnak a bűnvádi perrendtartás 268. §-a alapján, illetőleg a főtárgyalásra való közvetlen idézésnek a 283. §. alapján történt elrendelése a fegyelmi törvények szempontjából egyenlő hatályú a vád alá helyezéssel. 25. §. A bűnvádi utón jogerősen elitéltekről nyilvántartó lajstromot kell vezetni. Ennek módozatait az igazságügyi és a belügyi ministerek rendelet útján állapítják meg. 26. §. A bűnvádi perrendtartás életbe lépésének napjától kezdve hatályukat vesztik a törvényeknek, rendeleteknek és szabályrendeleteknek mindazok a rendelkezései, valamint a szokásjognak mindazok a megállapításai, melyek megegyeznek vagy ellenkeznek azokkal a szabályokkal, a melyeket a királyi bíróságok hatáskörébe utasított büntettek, vétségek és kihágások miait megindítandó rendes bűnvádi eljárásra vonatkozólag a bűnvádi perrendtartás vagy az esküdtbíróságokról rendelkező vagy a jelen törvény tartalmaznak. Különösen hatályukat vesztik: az 1848. évi XVIII. törvényczikk 17., 21., 22., 23. és 29. §-ai; az 1873. évi XXVII. t.-cz. 16. §-a; az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 7. §-ának harmadik bekezdése, valamint 38., 39., 40., 44. és 45. §-ai; az 1883. évi VI. t.-cz. Továbbá hatályukat vesztik:
