Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-150. Törvényjavaslat az állami számvitel szabályozásáról
150. szánl. 287 jövő időszakra rézve számszerint előre megállapítani (Normalbudget), részint változó tényezőktől függnek, azaz olyanok, hogy előzetes megállapításuk csak hozzávetőleg eszközölhető, a mennyire t. i. azt a valószínű kilátásoknak és a korábbi évek tapasztalatainak okszerű számbavétele engedi. A felelős ministerek és az állami számvevőszék elnöke, kiki a saját hatásköréhez tartozó ágakra nézve, függetlenül készítik a bevételekről és kiadásokról szóló részletes (tárcza) előirányzatokat, melyekből, mint elemekből, egybekapcsolás folytán az állami költségvetés keletkezik. A részletes eliőrányzatok egybeállításának biztosítása czéljából határidőül a megelőző év június havának vége hozatik javaslatba, mint a mely az eddigi gyakorlatnak leginkább megfelel. Korábbi határidőt kitűzni alig lehet, mert súlyt kell arra fektetni, hogy az előirányzatok lehetőleg alaposak legyenek, már pedig néhány szakminister tárczaügyei oly természetűek, hogy az előző év közepe előtt a jövő évre kitűzendő tenni valók iránt a minister teljesen tájékozva nem lehet; jelesül nem fog rendelkezhetni mindazon tervek és részletes előszámitások felett, melyekkel — ezen törvényjavaslat értelmében — előirányzatát támogatni köteles. Későbbre . tenni e határidőt meg azért nem tanácsos, mert a tárczaelőirányzatok egybefoglalása, sommázattal ellátása, ennek tárgyalása a ministertanácsban való megállapítása, az egész munkálat kinyomatása stb. sok időt vesz igénybe. Mindezek mellett azonban a jelzett határidő törvényesítése után elérhető lesz azon főczél is, hogy a költségvetés tárgyalása az év végéig befejezhető legyen, valamint, hogy az állami előirányzat oly időben jusson az országgyűlés elé, a mikorra a múlt évi zárszámadás is előterjeszthető, hogy az ebben kimutatott részletes eredmények a budget megállapításánál segédeszközül szolgálhassanak. A brutto-budget ujabb időben csaknem kivétel nélkül el van fogadva az államok által, 5., 7. mert a compensált számtételekből alakított netto-budget tüzetes, beható állami ellenőrzés alapjául nem szolgálhat. Az az elv a magyar állami költségvetésre nézve általában tényleg eddig is irányadó volt, és a jövőben is követendő lenne. Az ellenőrzés czéljára ugyanis szükséges, hogy egyfelől a kiadási ágakkal összekapcsolt állandó bevételek, más felől pedig az illető bevételi ág mellett előforduló állandó évi kiadások, mint olyanok elkülönítve, nem pedig compensáltan legyenek kimutatva, hogy e szerint a megfelelő kezelési eredmények a zárszámadásban is szétválasztva legyenek kimutathatók. A költségvetés bruttojellege azonban nem zárja ki azt, hogy az egyenes és közvetett adók, továbbá az illetékek és jövedékek azon rovatainál, a hol a költségvetésben megfelelő kiadási rovatok felvéve nincsenek, a bevételek ugy, mint jelenleg, jövőben is a visszatérítések levonásával előirányoztassanak oly formán, hogy ezen a fennálló törvények, vagy szabályok alapján, felebbezés folytán vagy hivatalból visszafizetendő összegek a nyers bevételi összegből levonassanak és az igy compensált összegek vétessenek fel a bevételi előirányzatba. Ezen eljárás fentartása azért is kívánatos, mert, ha minden bevételi rovat ellenében a visszatérítésekre megfelelő kiadási rovat vétetnék fel a költségvetésbe, az egyenes és közvetett adók továbbá az illetékek és jövedékek nagy számánál fogva a költségvetés igen terjedelmessé válnék. Az ily kiadási rovatok fölvétele különben budgetjogi szempontból sem ajánlatos, mivel a visszatérítések csak a törvényesség- és szabályszerűség szempontjából lévén megítélendők, ezek külön hitelösszeghez alig köthetők. Az előirányzatok berendezésénél szükséges, hogy az állami háztartás körében évenként ugyan azon czimen ismétlődő valódi kiadások és bevételek elkülönítessenek azoktól a valódi kiadásoktól és bevételektől, melyek állandó jelleggel nem birván, csak egyszer mindenkorra merülnek fel, vagy ha több éven át ismétlődnek is, az állami háztartás rendes folyományát
