Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről
138. szám. 221 a vétségeket az esküdtbiróságok hatásköréből, s azok mind a most emiitett törvény, mind az 1889. évi deczember hó 1-éről kelt királyi leirat értelmében Olaszországban is a büntető törvényszékek elé tartoznak. Horvát-Szlavonországok tartománygyülése a közelmúltban szükségesnek találta az 1875. évi május 17-ről kelt sajtőeljárási törvény 3. §-ának hatályon kivül helyezését és az 1897. évi január hó 20-án tartott ülésében megszavazta azt a törvényjavaslatot, mely szerint a nyomtatvány útján elkövetett azon vétségek, melyek a törvény értelmében csak a sértett fél indítványára üldözhetők, kivétetnek a sajtó-esküdtszék hatásköréből és a kir. törvényszék elé utaltatnak. Eltekintve az utóbbi példától, kitűnik a fennebbiekből, hogy olyan államokban, mélyeknek rendkívül nagy virágzó és szabad sajtójuk van, a magánbecsületsértés és rágalmazás esetei ki vannak véve az esküdtbíróság hatásköréből a nélkül, hogy ez a sajtó szabad fejlődésének legcsekélyebb sérelmével is járna. De a külföldi törvényhozás példájának az alkotmánynak egyik hatalmas támaszával: a sajtóval összefüggő ezen kérdésben nincs kiválóbb súlya. Az igazságügyi kormány nem is a külföldi példák követésére vállalkozott, hanem a hazai viszonyok leggondosabb vizsgálata, az összes hivatott szakköröknek meghallgatása és a felhozott különböző érveknek lelkiismeretes mérlegelése után javasolja a kérdést a 16. § 2. pontjában körülirt módon eldönteni. Több oldalról úgy tüntették fel az előkészítő tárgyalások során már hosszú idő előtt közzétett javaslatot, mint a sajtószabadság megtámadását. Oly súlyos állítás ez, melyet mindjárt és tüzetesen szemügyre kell venni; alaposságát vagy alaptalanságát lelkiismeretesen kell vizsgálni. Egy év hiján épen félszázada annak, hogy örökké emlékezetes, nagy időkben; akkor, midőn a magyar törvényhozás lerakta az újabbkori Magyarország alapjait, az 1848. évi XVIII. t.-cz. 1. §-a »örök időkre« visszaállítván a sajtószabadságot, soha nem múló újabb emléket emelt a magyar nép és a magyar törvényhozás alkotmányszeretetének, alkotmánytiszteletének és szabadelvűségének. Évtizedek óta a magyar közéletnek minden hivatott tényezője úgy tekinti a sajtó szabadságát, mint nemzeti intézményeinknek egyik legbecsesebbjét, ezredéves hazánk ősi alkotmányának lényeges biztositékát. A sajtó szabadsága minden esetre kizárja az előzetes vizsgálatot, a censurát, és nem volna megegyeztethefö a reactionarius sajtójogokban a felelősségi rendszer tekintetében felállított bizonyos szabályokkal sem. De teljesen téves, egészen hamis akként tüntetni fel a sajtószabadságot, mintha ez a nyomtatvány útján elkövetett valamennyi büntetendő cselekménynek az esküdtbíróság hatáskörébe utalását feltétlenül szükségessé tenné. — Ez nem tartozik a sajtószabadság fogalmához. Eltekintve a civilisatio élén haladó nagy nemzetek törvényhozásától, melyek közül például a franczia a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményeknek igen számos esetét utalja a törvényszék, sőt a rendőri bíróság hatáskörébe, senki sern tagadhatja, hogy hazánkban ez idő szerint sértetlenül áll fenn a sajtószabadság nagy elve, pedig az 1880.évi XXXVII. t.-cz. 39. § ának 2. bekezdése kifejezetten csak a nyomtatvány útján elkövetett bűntetteket és vétségeket hagyja meg a sajtó-esküdtszékek hatáskörében, minélfogva bírósági gyakorlatunk a nyomtatvány útján elkövetett kihágásokat az idézett törvény 40. §-ának 5. pontja értelmében a kir. járásbíróságok elé tartozónak tekinti. Semmi alapja nincs annak az állitásnak, hogy néhány, kizárólag magán jellegű és közérdeket épen nem érintő, egészen jelentéktelen bűncselekmények a birói függetlenség minden biztositékával körülvett társas szakbiróság elé utalása koczkáztatná a sajtó szabadságát.
