Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 219 Ezt az álláspontot az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 48. §-ban nyert felhatalmazás alapján a magyar igazságügyi minister a magyar büntető törvénykönyvnek Fiume városában és a hozzátartozó kerületben való életbe léptetése tárgyában 1880. augusztus 28-án 2380. sz. a. kibocsátott rendelet 38. §-a szerint fentartotta abból az okból, mert Fiume és kerülete a budapesti kir. törvényszéktől távol esik. Az időközben életbeléptetett zónarendszer azonban az útiköltség nagymértékű leszállításával és a vasúti forgalomnak emelésével Budapestet sokkal inkább megközelíthetővé tette s ezzel megszüntette ama kivételes rendelkezés okát és alapját, s mivel a fiumei kir. törvényszék előtt folyó ügyekben másodfokú birói hatóságul az emiitett kormányrendelet 4. §-a s az 1890. évi XXV. t.-cz. 2. és 3. §-ai úgyis a budapesti kir. ítélőtáblát rendeli ki s mert a budapesti kir. törvényszék kivételes hatásköre az 1887. évi XXVI. t.-cz. 4. §-a szerint a bankjegyek jogosulatlanul való kibocsátásának vétsége tekintetében Fiúméra és vidékére már is kiterjed: a javaslat a budapesti kir. törvényszék rendkívüli hatáskörét Fiumére és kerületére a BTK. II. részének L, II., III., IV. és XI. fejezeteiben meghatározott bűncselekmények tekintetében is kiterjesztendőnek tartja (15. §. utolsó és 16. §. utolsóelőtti bekezd.). Elégséges ok hiányában nem módosítható az 1887 : XXVI. t.-cz. 4, §-nak az a rendelkezése, mely a bankjegyek jogosulatlanul való kibocsátásának vétségét a budapesti kir. törvényszéknek az egész országra kiterjedő kizárólagos hatáskörébe utasította (16. §. utolsó bekezdése). 2. A kir. törvényszékek hatásköre. (16. §.). Minden negatív hatásköri összeütközésnek elejét veszi a javaslatban elfogadott azon helyes codificatorius elv, hogy az esküdtbíróság és a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt büntstendő cselekmények egyenként tüzetesen fel vannak sorolva, az anyagi büntetőjog illető §-aira való hivatkozás által a leghatározottabban meg vannak jelölve, tehát a judicaturában semmi kétség sem merülhet fel arra nézve, hogy a 15. §. szerint esküdtbíróság elé, illetőleg a 17. §. szerint a kir. járásbíróság elé nem utalt bűntettek, illetőleg vétségek a kir. törvényszék hatáskörébe fognak tartozni (16. §. 1. és 5. pont.). Hatásköri nyomtatvány útján magánegyén ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége esetében (16. §. 2. pont). A 16. §. 2. pontja módosítja az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 39. §-ának második bekezdését. A jogirodalomban, de még inkább a közérzületben ma már megérettnek kell tekinteni azt a kívánságot, hogy a nyomtatvány útján elkövetett magánjellegű rágalmazás és becsületsértést vétségek a sajtóesküdtszékek hatásköréből kivétessenek és egész külön az állam büntetőbírósági hatáskörébe utaltassanak. Ezt az immár megérlelődött óhajt számos külföldi törvény példájára való hivatkozással lehet támogatni. Az 1881. évi július 29-éről kelt franczia sajtótörvény, — loi sur la presse — mely az újabb hasontárgyú törvények közül különös figyelmet érdemel 29—37. czikkeiben a magánegyének ellen (29—33. ez.), illetőleg a külföldi államfők ellen elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás (36—37, ez.) felírás alatt a Gode pénal rendelkezéseitől eltérő módon szabályozza a nyilvános rágalmazás — diffamation et injure — vétségeinek egész körét. A hatáskört e törvénynek 45. czikke szabályozza, mely kiveszi az esküdtbíróság hatásköréből és az elsőfolyamodású törvényszékeknek*) — tribunal de police correctionelle — hatáskörébe utalja egyébb vétségek mellett: *) Ez a három bíróból álló tanácsban határoz. V. ö. a 8. §. indokolását és Gode d'instr. crím. (180. ez.) 28*