Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 215 A szemérem elleni bűntettek közül a javaslatban elválasztó határvonal gyanánt alapul vett büntetési tétel figyelembe vételével a következőket kellett volna az esküdtbíróság elé utalni: a nemi erőszakot (232. és 233. §§.) s a megfertőztetést (236. §.), a btkv. 232., 235. és 237. §-aiban közülirt esetekben, a természet elleni fajtalanságot a 242. §. második esetében, végre a vérfertőztetést (244. §.) azonban csak a 242. §. második esetének körülményei közt. A javaslat főleg azért hagyta ki ezeket az eseteket, mert azoknál a vád oly kényes természetű családi körülményeket érint, hogy a nagyobb nyilvánossággal járó esküdtbirósági főtárgyalás nem volna összeegyeztethető a sértett fél kíméletének minden modern törvényhozási által kellő figyelemben tartott szempontjával. Hasonló természetű okokból hagyatott ki a 15. §-ból a méhmagzat elhajtásának a 286. §. második bekezdésében körülirt esete. A közokirathamisitás és a hivatali sikkasztás bűntettei esetében a vád helyes elbírálásához nem egyszer különleges szakismeretek illetőleg a hivatali, például az adóhivatali, postahivatali-kezelésnek tüzetes ismerete szükségesek, a mi az esküdtektől rendszerint nem várható. Igaz, hogy a szakértők ez esetekben esetleg felvilágosításokkal szolgálhatnának, de mégis fenmarad az a veszély, hogy a laikus esküdt képes-e a szakértők felvilágosításait teljesen átérteni, illetőleg meri-e a szakértői véleményt felülvizsgálni. De különösen az a tapasztalati tény indította az igazságügyi kormányt a szóban forgó két bűntettnek a szakbiróságoknál meghagyására, hogy a közokirathamisitás és a hivatali sikkasztás eseteinek elbírálását a vád tárgyává tett cselekményeknek és az azokban tettes vagy részes gyanánt szereplő terhelteknek nagy száma, valamint az ügyeknek mellékkörülményei rendkívül nehézzé tehetik, tehát az esküdtbiróságok működése mindjárt szervezésüknek legelső idejében meg volna nehezítve; másrészt pedig a szóban forgó bűntettek bűnügyi statisztikánk adatai szerint felette nagy számban követtetnek el, miből folyólag az esküdtbíróság teendői meggyarapodnának s az esküdtbirósági ülésszakok tartatna, ezen bonyolult tényálladékú és tényállású ügyek elbirálása által oly rendkívüli módon elhúzódnék, hogy az esküdtszéki szolgálat, legalább egyes székhelyeken, elviselhetetlenné válnék. Kétségtelen a fennebbiekből, hogy a bűntettek most említett hat csoportjának esküdtbíróság elé utalása részben mindjárt az új hatásköri szabályok hatályba lépésének idején túlterhelné az esküdtszéki szolgálatra kötelezett állampolgárokat, részben kiválóan megnehezítené az esküdtek működését és azzal a koczkázaftal járna, bogy a szerfelett bonyolult tényállású, vagy nehéz magánjogi kérdésekkel télitett ügyben téves verdiktek fognak keletkezni. Épen a magyar jury intézménye érdekében teljesen indokolt tehát, hogy a szóban forgó hat bűnt.eltcsoport, legalább ez idő szerint, ne legyen az esküdtbiróságok elé utalva. A 15. §. 3. pontjából kitetszöleg a kir. törvényszékek hatáskörében fognak továbbra is maradni: a hűtlenségnek a 144. §. 2. és 7. pontjában meghatározott esetei, valamint a 144. §. 8. pontjának a 2. és 7. pontokkal kapcsolatos, végre a 146. és 147. §-ok esetei, mert ezekben az esetekben az államot, sőt esetleg az állam létérdekeit érintő oly rendkívüli fonto.sságú titkok forognak szóban, melyeket meg kell óvni az esküdtbirósági főtárgyaiásnak nagyobb nyilvánossága által oly könnyen előállható köztudomásra jutástól. A javaslat 15. §-ában I, alatt — 1 — 18. pontok — felsorolt összes többi büntettek kivétel nélkül azok közé tartoznak, a melyek a jelen §. indokolásának bevezetésében tüzetesen feltüntetett büntetési időhatár szempontjából az esküdtbiróságok elé voltak utalandók. Biztosan remélhető, hogy a javasolt hatáskör megállapítása által az esküdti szolgálat nem lesz elviselhetetlen teher az állampolgárokra, ki fog kerültetni az esküdtek túlterhelése, a mi az új hatáskörrel felruházott intézménynek népszerűtlenné tételére vezethetne. A mennyiben az életbeléptetést követő első évek tapasztalatai azt fogják bizonyítani, hogy az esküdtbiróságok