Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 213 B) a következő bűntettek és vétségek miatt: 1. felségsértés; 2. közbéke háboritás; 3. lázadás és zendülés; 4. nyilvános erőszakoskodás (hat eset); 5. hivatali hatalommal való visszaélés; 6. közhitelpapirok hamisítása; 7. pénzhamisítás; 8. vallásháboritás; 9. erőszakos nemi közösülés; 10. megfertőztetés; 11. természet elleni fajtalanság ; 12. gyilkosság és szándékos emberölés; 13. méhmagzatelhajtás; 14. gyermekkitétel; 15. súlyos testi sértés; 16. párviadal; 17. gyújtogatás; 18. íopás; 19. sikkasztás; 20. rablás; 21, csalás; 22. rágalmazás; 23. bűnpártolás; 24. az izgatásnak egyes esetei. A most felsorolt büntetendő cselekmények között vannak kivételesen olyanok is, a melyeknek büntetése öt évi szabadságvesztésnél kisebb; nevezetesen a hivatali hatalommal való visszaélése (1852. évi május hó 21-érői kibocsátott ausztriai btkv. 101—103. §-ok) egy évtől öt évig terjedő súlyos börtön; az izgatásnak egyes eseteié (ausztriai btkv. 300. és 302. §-ok és 1862. évi deczember hó 17-iki törvény III. és IV. ez.) pedig 1 — 6 hóig, illetőleg 3—6 hóig terjedhető fogház. Az esküdtbíróság elé nem utalt bűntettek és vétségek a törvényszék hatáskörébe tartoznak (Strafprocessordnung 13. §.), azonban a törvényszék nem szabhat ki öt évnél hoszszabb tartamú börtönbüntetést (Életbeléptető törvény VI. ez. utolsó bekezdés). Az ausztriai büntető törvénykönyvben körülirt, valamint a külön jogforrásokban kifejezetten a bíróságokhoz utalt kihágások eseteiben a járásbíróságok járnak el (1873. évi életbeléptető törvény VIII. ez.). A birói szervezetről szóló 1877. évi német birodalmi törvény 27. §-a értelmében a Schöffengericht hatáskörébe tartoznak: 1. az összes kihágások; 2. azok a vétségek, melyek büntetésének maximuma 3 havi fogház, vagy 600 márka pénzbüntetés; 3. csak a sértett fél indítványára üldözendő becsületsértés és testi sértés, ha az eljárás magáuvádra folyik; 4. a lopás vétsége, ha a lopott tárgy értéke 25 márkánál nem nagyobb; 5. sikkasztás; 6. csalás; 7. vagyonrongálás vétségei azon feltétel alatt, ha az elsikkasztott dolog értéke, illetőleg az okozott kár 25 márkánál nem nagyobb; 8. bűnpártolás és az orgazdaság vétségei, a mennyiben a cselekmény, a melyre vonatkoznak, a Schöffengericht hatáskörébe tartozik. A törvényszéknek (Landgericht) büntető kamarája — Strafkammer — elé tartoznak a különleges melléktörvényekben meghatározott bűntetteken felül: 1. a Schöffengerichthez nem utasított vétségek; 2. azok a bűntettek, melyekre a törvényben legfeljebb öt évi fogházbüntetés van megállapítva; 3. azok a büntettek, melyeket életének tizenhatodik évét még be nem töltött egyén követett el; 4. fajtalanság; 5. a lopásnak; 6. az orgazdaságnak; 7. a csalásnak minősített esetei (73. §.). A német birói szervezeti törvény 75. §-a értelmében a törvényszék büntető tanácsa tizenöt vétség esetében az államügyészség indítványára a tárgyalást a Schöffengericht elé utalhatja, a mennyiben három hónapnál nem hosszabb tartamú fogház, 600 márkánál nem nagyobb pénzbüntetés és 600 márkánál nem magasabb kártérítés mutatkozik megállapitandónak. A birodalmi törvényszék — Reichsgerieht — mint első fokú bíróság jár el a felségsértésnek és a lázadásnak (Hochverrath und Landesverrath) eseteiben, a mennyiben azok a császár és a birodalom ellen vannak elkövetve (136. §. 1. pont). A német esküdtbíróság elé (szervezeti törvény 80. §.) tartoznak azok a bűntettek, melyek sem a birodalmi törvényszék, sem a Strafkammer hatáskörébe utalva nincsenek. Olaszországban a hatásköri szabályokat az 1865. évi büntető eljárási törvénykönyv 9—11. czikkei tartalmazták; az 1889. évi olasz büntető törvénykönyv hatálybalépte alkalmával azonban nem volt elkerülhető ezen szabályoknak gyökeres módosítása, a mi az 1889. decz. hó 1-ről kibocsátott kir. rendelet 28. czikkében történt. Ez utóbbi értelmében az olasz esküdtbíróságok elé tartoznak: 1. az állam biztonsága ellen elkövetett büntetendő cselekmények,