Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 195 valamint a kir. törvényszékek vádtanácsait, az ügyészségi megbízottak új intézményét s a bűnügyekben nyomozó rendőri hatóságokat és közegeket szervezni; továbbá gondoskodni kell arról, hogy az esküdtbiróságok előtt megtartandó főtárgyaiások számára minden kir. törvényszéknél megfelelő helyiségek álljanak rendelkezésre; végre új bűntető birói ügyviteli szabályokat, új ügyészségi utasítást és a bűnvádi perrendtartás 85. §-ában körülirt rendőri hatóságok és közegek számára új utasításokat kell kibocsátani. Mindez pedig oly sok időt és a társministeriumokkal, valamint egyéb hatóságokkal oly sokoldalú tárgyalásokat tesz szükségessé, hogy e munkálatok befejezésének idejét ez idő szerint, meghatározni egyáltalán lehetetlen. Mindezeknél fogva a bűnvádi perrendtartás életbelépésének napját a törvényjavaslatban nem lehetett naptár szerint meghatározni s ez okból az 1. §. az igazságügyministert hatalmazza fel arra, hogy ezt a napot rendelettel állapítsa meg. A javaslat álláspontjával szemben több oldalról felmerült azt a kifogást, hogy az általánosságban tartott felhatalmazás módot nyújt arra, hogy a kormány a bűnvádi perrendtartás életbeléptetését és az esküdtbiróságok szervezését hosszabb időre elhúzhassa, frappánsan megczáfolja az a tény, hogy az igazságügyi kormány már fél évvel a bűnvádi perrendtartás szentesítése előtt az életbe léptető és az esküdtbiróságokról szóló törvényjavaslatok tervezeteit nemcsak előkészítette, hanem a legtágabb körben nyilvánosságra is hozta és azokra nézve a hazai illetékes szakköröktől véleményeket is kívánt; továbbá, hogy néhány héttel a B. P. szentesítése után a szóban forgó törvényjavaslatok végleges szövegezése végett szaktanácskozmányt hivott egybe, végre, hogy a törvényjavaslatokat a lehetőséghez képest mielőbb előterjesztette. Mindezek a tények világosan bizonyítják az igazságügyi kormánynak azt a kifejezett szándékát, hogy a büntető bírósági szervezetnek és a bűnvádi perjognak reformját a lehető legrövidebb idő alatt meg akarja valósítani. 2. Az új szerveseti és büntető perjogi rendelkezések hatálya a terület tekintetében (2. §.). A javaslatnak 2. §-a, eltekintve az 1868. évi XXX. t.-cz. 48. §-a alapján e részben autonóm törvényhozási jogkörrel felruházott Horvát-Szlavonországok területéből — a büntető bíróságoknak és a kir. ügyészségnek szervezete és hatáskőre, valamint az alaki bűntetőjog szempontjából is — a magyar államnak egész területére nézve érvényre emeli a jogegység nagy elvét. A 1 §. a törvényjavaslat 20. és 26. §-aival kapcsolatban megszünteti a particularis jellegű jogforrások területeit és az ország területének legnagyobb részétől különváló jogvidékeken hatályban levő recipiált, idegen jogok helyébe a bűnvádi igazságszolgáltatás egész vonalán érvényre emeli a nemzeti jogintézményeknek egybeforrasztó erejét. A mint a képviselőház igazságügyi bizottságának a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában előterjesztett jelentésében már hangsúlyozva volt, a jogegység mindenkor hatalmas tényező fog maradni arra, hogy megszilárdítsa az állampolgárokban az államegység érzetét, s az idők folyamán esetleg beállható bármiféle törekvésekkel szemben folyton a legfrappánsabban fogja kidomborítani és a legszilárdabban fogja óvni a magyar államnak politikai egységét. A jogegység — a mellett, hogy természetes és mulhatlan következménye az állampolgári jogegyenlőség nagy elvének, — elejét fogja venni azon tendentiosus panaszok és vádaskodások ismétlésének, melyek — főleg a Királyhágón túl jelenleg még hatályban levő szigorúbb s az állampolgári jogoknak nagyobb megszorítására alapot nyújtó jogforrásoknak érvényben hagyása miatt — egyes nemzetiségek részéről a magyar törvényhozással szemben a külíöldön is újabban oly gyakran emeltettek; végre megszünteti azt a nagy jogi anomáliát, hogy a magyar államnak egységes igazságügyi törvényhozás alatt álló területe a büntető 16*