Képviselőházi irományok, 1896. V. kötet • 131-152., XXVI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1896-138. Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről

138. szám. 191 venni, ellenben azokat a szervezeti és hatásköri reformokat, melyek a bűnvádi eljárási jog codifieatiójával kapcsolatban mellőzhetlenül szükségesek, nem a perrendtartásban, hová azok a törvényhozási systématika szempontjából nem tartoznak, hanem a külföldi legjelentékenyebb törvényhozások példáját követve,

1

) külön hatásköri, illetőleg szervezeti törvényekben kell megvalósítani. . Az igazságszolgáltatásnak ezen nagyfontosságú terén tehát már a 80-as évek eleje óta végzett törvényelőkészitési munkálatoknál az volt munkaprogramm gyanánt megállapítva, hogy a bűnvádi perrendtartásnak törvénynyé válta után annak életbeléptetéséhez még három irányban kell törvényhozási intézkedéseket tenni. Első sorban törvényben kell keresztülvinni azokat a szervezeti reformokat, melyek a büntető ügyekben eljáró igazságügyi hatóságoknak az új bűnvádi perrendtartás következtében változott hatásköre és eljárása szempontjából szükségesek, nevezetesen: szervezni kell az esküdtbiróságokat, a kir. törvényszékek vádtanácsait és az ügyészségi megbízottak új intézményét. Ezenfelül meg kell állapítani a büntető bíróságok hatáskörét; végre meg kell tenni azokat az átmeneti és életbeléptető intézkedéseket, melyek a régi és az új eljárási szabályok Összeegyeztetését czélozzák, illetőleg a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése napján már megindított ügyekben a korábbi és az új hatásköri és eljárási szabályok miként való alkalmazását meghatározzák. B) A javaslat álláspontja az esküdtszék intézménye tekintetében. Több mint fél századra visszanyúló komoly, czéltudatos és nagyjelentőségű nemzeti törekvéseket juttat a jelen törvényjavaslat előterjesztése a megvalósulás szakába. A 40-es évek eleje óta sürgették volt a magyar törvényhozó testületnek legkiválóbb szabadelvű tagjai; óhajtotta különösen az 1841—1844. években az országgyűlés alsó táblájának többsége az esküdtszék intézményének elfogadását; majd a sajtó-esküdibiróságok szervezése után a magyar jogászközvéleménynek hivatott testületei és szakférfiai ismételve kívánták a jury hatáskörének a nem nyomtatvány útján elkövetett bűntettek közül a legsúlyosabbakra való kiterjesztését. A magyar törvényhozás történetében mindenkor maradandó emlékű lesz s a külföldi szakközönség előtt is méltó feltűnést keltett és elismerést aratott az a nagybecsű munkálat,

2

) melyben 1840. évi V. t.-cz. által a »büntető és javító rendszer kidolgozására kiküldött országos választmány« kisebbsége — a választmány legkiválóbb tagjainak közreműködésével és közvetlenül Deák Ferencznek befolyása mellett — határozottan az esküdtszék mellett foglalt állást. Ismeretes, hogy ezen munkálat hatása alatt a Karok és Rendek esküdtszéki alapon dolgoztatták ki a bűnvádi eljárásnak második, 1844. évi javaslatát

3

), mely azonban a főrendiház többségének ellenzése folytán nem vált törvénynyé, az országgyűlés alsó táblája pedig inkább lemondott a bűnvádi eljárásnak törvényhozási szabályozásáról, semmint hozzájárult volna az esküdtszék intézményének mellőzéséhez. . S habár a közbejött történelmi események folytán az 1848: évi XVIII. t.-cz. 17. §-a csupán a »sajtóvétségek« tekintetében állapíthatta meg az esküdtszék hatáskörét, mégis a hivatott tényezők, különösen a szakférfiak koréból ismételve meg-megújult törekvések irányultak arra, hogy a jury hatásköre a nem nyomtatvány utján elkövetett bűntetteknek egy részére is ki legyen terjesztve. 1 ) Ezt tüzetesen kifejtette a kormányjavaslat indokolása 35—36. 1. ") Közölve az 1843-iki büntetőjogi javaslatoknak a M. Tud. Akadémia által kiadott anyaggyüjteményében (Budapest 1896) Első kötet II. rész. 239-273. 1. 3

) Országgyűlési írások III. iöt. 816. szám, s az id. »anyaggyüjtemény« I. kötet II. rész, 370., 444. 1.