Képviselőházi irományok, 1896. IV. kötet • 109-130 sz.
Irományszámok - 1896-113. Törvényjavaslat az Olaszországgal a vagyontalan betegek kölcsönös díjtalan kórházi ellátása iránt Bécsben 1896. évi junius 25-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
113. szám. 15 A fennebb előadottak ugyanis azt mutatják: 1. Hogy egységes nemzetközi megállapodás utján határozottan körvonalozott elvek hiján az érdekelt államok kormányai egyrészt ingadoztak a követendő rendszer megválasztása körül, másrészt pedig az egyelőre követett gyakorlatnak sem vonták le — különösen olasz részről — mindenben következményeit: a mi gyakori felszólalásra adván okot, az e téren fennálló viszonyok rendezését már egymagában is indokoltnak tüntette fel. 2. Ezzel kapcsolatban, hogy az olasz kir. kormány az eddig követett kölcsönös megtérítési rendszer elveinek kellőleg érvényt nem szerezvén, vagy nem szerezhetvén, az állapot tarthatatlanná vált; mert mig az osztrák, illetve magyar állam a velenczei tartományokbeli kórházakban ápolt osztrák, illetve magyar állampolgárok után felmerült költségeket szabályszerűen megtérítette, addig az itteni kórházakban ápolt velenczei tartománybeliek után fel merült gyógyköltség folyton — a magyar kormánynak 1889-ben történt indokolt felszólalása után is — szaporodva megtéritetlenül maradt, úgy, hogy a Magyarország részéről — bele nem értve Horvát-Szlavonországokat — igényelhető összeg a f. é. júniusban készült kimutatás szerint 39.004 frt 70 krt tett ki. E körülmény megfontolása hatott jó részben közre ahhoz, hogy a magyar kir. kormány a díjtalan ápolás elvével, illetőleg ezen elvnek a velenczei tartományokra is kiterjesztésével megbarátkozzék. A mi már most azokat az okokat közelebbről illeti, melyek a magyar kormányt 1891-ben rá is birták, hogy a szóban forgó viszonyoknak a jelen szerződésben kimondott elv, vagyis a díjtalan ápolás elve alapján való rendezéséhez a közös külügyminister úr ismételt javaslatához képest, hozzájáruljon, azok a következők: Először: az a tapasztalat, hogy az olasz munkásoknak Magyarországba való özönlése tényleg mégis alább hagyott, és annak biztos feltehetése, hogy ezen a téren nem múló jelenséggel, hanem állandó csökkenéssel állunk szemközt, minthogy különösen a vasúthálózat kiépítése nagyon előrehaladott, s másrészről ilyen munkákra is ujabban a belföldi munkás nagyobb számban vállalkozik és alkalmazást nyer. Másodszor: valamint a cs. kir. belügyministerium a fenti elvet tárgyalási alapul elfogadta abból az okból, mivel a munkások életének biztosítása tárgyában Ausztriában hozott újabb törvény következtében az ápolási díjak megtérítése nagy részben a munkaadóra hárul, mi által a községek, illetőleg az országos alap terhei jelentékenyen csökkennek, ép úgy a magyar kormány részéről figyelembe veendő az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről alkotott 1891. évi XIV. t.-cz. II. fejezetében foglalt rendelkezések hasonló eredményt igérő volta. Harmadszor: figyelembevétele annak, hogy az új egyezmény létrejövetelének esetére az olasz kir. kormány kötelezi magát arra, hogy a velenczei tartományokbeliek után eddig felmerült ápolási költségeket teljesen meg fogja téríteni. Negyedszer: mivel az új egyezmény lényegesen meg fogja könnyíteni és egyszerűsíteni a betegápolási költségek behajtása körül eddig követett, nagy időveszteséggel s közvetve költséggel is járó fáradságos eljárást. Végül, de nem utolsó sorban, tekintetbevétele annak, hogy a szóban levő kérésnek — az olasz kir, kormány óhajának megfelelő megoldása — az anyagi érdekeknek a fontosabb politikai szempontok alá helyezésével a szövetséges államok egymáshoz való őszinte barátságos viszonyának újabb bizonyítékát és megerősítését fogja képezni. Az egyezmény alakszerű megkötése még néhány éven át részletkérdések miatt késlekedett ; igy a miatt, hogy a vagyontalanság hiteles megállapítása iránti eljárás egyszerűsítésére nézve folyt előzetesen levelezés az érdekelt kormányok között; ennek az egyezmény szempontjából fontos, de egyébiránt annak létrejövetelét nem gátló kérdésnek rendezése rendeleti úton való szabályozásnak tartatott fenn.
