Képviselőházi irományok, 1896. III. kötet • 67-108., XIV-XXV. sz.
Irományszámok - 1896-70. A közgazdasági bizottság jelentése, a "kikötői illetékekről" szóló törvényjavaslat tárgyában
70. szám. 11 ezek űrméret, súly és érték szerinti osztályozása, a mi által az illetékek díjszabása igen complicált szerkezetet nyerne. Ezen rendszer alkalmazása továbbá a ki-, illetőleg berakott árúk súlya, űrtartalma és minősége tekintetében a legszigorúbb hatósági ellenőrzést tenné szükségessé, mi által egyrészt a tengerészeti közigazgatás költségei tetemesen emelkednének, másrészt pedig a tengeri hajózás az ez esetben elkerülhetetlenül vexatorius hatósági ellenőrzési intézkedések folytán úgyszólván békókba szoríttatnék és a hajók rakodási műveleteinek gyors és akadálytalan lebonyolítása hátráltatnék. Már csak ezen elősorolt indokoknál fogva is feltétlenül helyeslendő, hogy a kereskedelmi minister úr az ezen jelentés tárgyát képező törvényjavaslat alapjául az illetékek kivetésének módja tekintetében az eddigi rendszert, vagyis a hajók tiszta tonnatartalma alapján való kivetést tartotta fenn, megjegyezvén, hogy ezen eljárás az érdekelt szakkörök egyhangú helyeslésével találkozott. Fel kell még e helyen említenünk, hogy a kereskedelmi minister úr a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetség VI. czikkének rendelkezése szerint az ezen jelentés tárgyát képező törvényjavaslatot az osztrák kormánynyal egyetértőleg dolgozta ki; ezen törvényjavaslat azonban akként van szerkesztve, hogy ennek határozatai, tekintet nélkül a vám- és kereskedelmi szerződés megvagy meg nem újítására, a magyar tengeri kikötőkben állandóan érvényben maradhatnak. Áttérve a törvényjavaslat részleteire, mindenekelőtt fel kell említenünk, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával többrendbeli módosítások felvétele inditványoztatott, a melyek a tengeri kereskedelmi hajóknak nyújtandó kedvezményeknek némi kiterjesztését czélozták. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi helyzettel szemben a törvényjavaslat amúgy is tetemes előnyöket és kedvezményeket biztosit a hajózásnak és ezek további kiterjesztése a törvényjavaslat pénzügyi hatása szempontjából komoly aggályokra szolgáltathatna alkalmat, a bizottság ezen módosítások mellőzése mellett foglalt állást. A jelenleg érvényben lévő törvénynyel szemben fontos javításként kell kiemelnünk a törvényjavaslat 3. §-ának azon intézkedéseit, melyek szerint a posta felvétele és leadása (aj pont), leveleknek és egyszerű mintáknak átadása vagy átvétele (c) pont), letartóztatottaknak és vagyontalan hazaszállitottaknak felvétele vagy partraszállitása (e) pont), használt hordóknak vagy más használt üres tartályoknak leadása vagy felvétele (f) pont) kereskedelmi műveletnek nem tekintetnek, mert ezen határozatok hiánya a jelenlegi törvényben gyakran valóban a legméltánytalanabb helyzeteket idézte elő, igy például: midőn egyes nagyobb hajók egyedül azért, mert egyik vagy másikkikötőben csupán 1—2 postacsomagot adtak le, ezért több száz forintnyi illeték fizetésére köteleztethettek. Az 5., 6. és 7. §-ok a belföldi és ezekkel az érvényben álló kereskedelmi és hajózási szerződések értelmében egy tekintet alá eső idegen gőzösök illetékeit állapítják meg s ezen a jelenleg érvényben álló illetékekkel szemben tetemesen alacsonyabbak és tengeri gőzhajózásunk érdekeinek teljesen megfelelnek. Ismeretes, hogy a régi magyar vitorláshajók a mai változott hajózási viszonyok közepette magukat fentartani nem képesek s így tengeri hajórajunk ezen része rohamosan csökken. Mindenesetre kívánatos, hogy vitorlás hajórajunk liquidatiója oly módon eszközöltessék, hogy az ezen hajókba fektetett tőkékből a hajók üzemben tartása alatt mentül nagyobb összegek térüljenek meg a hajótulajdonosoknak. Ezen szempontból a 9. §. azon czélzatát, hogy a vitorlás hajók üzemköltségeit igen csekély kikötői illetékek kirovása által kíméli, helyes és méltányos. De czélszerű a vitorlás hajókat csekély illetékekkel megterhelni más szempontból is. Elvitázhatlan tény ugyanis, hogy jó, ügyes és szakavatott tengerészek csakis azon ifjakból válhatnak, a kik legalább egyideig hosszújáratú vitorlás hajókon teljesítenek szolgá2*
