Képviselőházi irományok, 1896. II. kötet • 34-66., I-XIII. sz.

Irományszámok - 1896-X. 1896. évi XXXIII. törvényczikk, a bűnvádi perrendtartásról

358 X. szám. 497. §. Ha az esküdtbíróság birói tanácsa halálbüntetést állapított meg, az ítélet kihirdetése után az elnök kérdést intéz az elítélthez az iránt, hogy kíván-e kegyelemért folyamodni. Az elítélt válasza jegyzőkönyvbe veendő. Közvetlenül ezután az esküdtbíróság birói tanácsa a kir. ügyészség képviselőjének nem nyilvános ülésben való meghallgatása után indokolt véleményt nyilvánít arra nézve, hogy a halálra ítéltet a kegyelemre méltónak tartja-e és hogy igenlő esetben a halálbüntetés helyett mily büntetésnek megállapítását javasolja. * 498. §. A 497. §. esetében az eljárt tanács elnöke felszólítja a védőt, a ki a főtárgyaláson közbenjárt, hogy a halálra ítélt érdekében három nap alatt kegyelmi folyamodványt nyújtson be. Az ügynek összes iratai a kegyelmi kérvénynyel, ha ilyen benyújtva van, akkor is felterjesztendők a kir. curiához, ha a halálbüntetést megállapító ítélet ellen semmiségi panasz nincs használva. 499. §. Minden halálbüntetést kimondó jogerős ítélet tárgyában a kir. curia is tartozik a 497. §. második bekezdése szerint véleményt adni. E véleményt a kir. curiának az ügyben eljáró büntető tanácsa zárt ülésben állapítja meg, és pedig semmiségi panasz esetében ennek elvetése alkalmával, egyébként pedig külön ülésben. A véleményadást mindkét esetben nem nyilvános ülés előzi meg, melyben az előadónak az ügy állásához mért előterjesztése után, a koronaügyész a kegyelmi kérvény iránt nyilatkozik. A kir. curia elnöke a véleményt, a nem nyilvános és a zárt ülésről felvett jegyzőkönyvvel s az összes iratokkal együtt, az igazságügyi ministerhez teszi át. 500. §. A királyhoz az igazságügyi minister intézi a felterjesztést. Ennek megtételénél nincs kötve a bíróságok véleményéhez. 501, §. Az elsőfokú bíróság a kegyelmi kérvényre vonatkozó királyi elhatározást és, ha a kir. curia a semmiségi panaszt elvetette, előbb az e tárgyban hozott határozatot, az elítéltnek és a kir. ügyészségnek nem nyilvános ülésben hirdeti ki. A kihirdetésre a védő is meghívandó, de elmaradása nem akadályozza a kihirdetést. A halálbüntetés a kihirdetést követő nap reggelén hajtandó végre. A kihirdetés után az elítélt mellé vallásának lelkésze rendelendő. Az elítéltet, a hivataluknál fogva erre kötelezetteken kívül, csak hozzátartozói, védője és azok látogathatják meg, kikkel maga kíván találkozni. 502. §. Elmebetegnek vagy teherben levő nőnek, felgyógyulásuk előtt sem a felső bíróság ama határozata nem hirdethető ki, melynek következtében az ellenök megállapított halálbüntetés jogerőssé vált, sem a kegyelmi folyamodvány eredménytelenségéről nem értesíthetek, sem rajtok a halálbüntetés nem hajtható végre.