Képviselőházi irományok, 1896. I. kötet • 1-33. sz.

Irományszámok - 1896-5. Törvényjavaslat a mérsékielt árú marhasó árúbabocsátásáról

5. szám. 15 A 3. §. szerinti marhasó-árudák azért szükségesek, hogy a gazdaközönség azokon a a helyeken is, a hol nincsenek kir. sóhivatalok, könnyebben szerezhesse be szükségletét. Az 1875. évi L. törvényczikk 6., 9. és 10. §-ai alapján az ország némely vidékein a konyhasó eladásánál is vannak alkalmazva engedélyes árúsok, a kik az 1868. évi XI. és 1875. évi L. törvényczikk által törvényesített sójövedéki szabályok 38. §-a alapján pénzügyi felügyelet alatt állanak. Annál szükségesebb a pénzügyi felügyelet a marhasó árulásánál, a melylyel úgy az államkincstár, mint a fogyasztó közönség kárára inkább követhetők el visszaélések. A lajstromok rendetlen vezetésére czélba vett büntetés a más ágazatoknál hasonló kihágásokra szabott büntetések mérvének felel meg, A 4. §. rendelkezése, mely szerint a marhasó-bárczák a vevő felek által, a mig készletök tart, megőrzendők: a marhasó birtokosa érdekében és azért is' szükséges, hogy a bárczák illetéktelen kezekbe ne jussanak s az azokkal való visszaélésnek eleje vétessék. A fizetési bárczák a konyhasónál is fedezetül kell, hogy szolgáljanak a vevő által teljesített fizetésre s a sónak honnan való származására nézve és az 1875. évi L. törvényczikk 10. §-a alapján a kedvezményes árú konyhasóra jogosult királyhágóntúli részekben az ilyen bárczák ellenőrzési czélokra a szükséghez képest szintén beszedetnek. Egyébiránt azok, a kik a marhasó-bárczát előmutatni nem képesek, ha másnemű kihágás nem forog fenn, csakis a kisebb kihágásokra szabott 2—100 korona birsággal lennének büntetendők. Az 5. §-ba felvett határozmányok a konyhasóra nézve fennálló idevágó törvényes határozmányoknak felelnek meg. A törvényesített sójövedéki szabályok 42. §-a szerint ugyanis : »Sósikkasztás bfínébe esik az: b) a ki a neki gyári vagy bármi más czélokra mérsékelt áron adott sót nem a kijelölt czélra használja*. .... a 43. §. szerint pedig: »Sócsempészeti kihágást követ el: a) a ki külföldről, vagy a birodalmi tanácsban képviselt országokból sót a magyar korona alá tartozó országokba behoz s azt vagy maga felhasználja, vagy másnak ingyen vagy pénzért átengedi.« A különbség csak az, hogy a mig a sójövedéki szabályok 44. §-a szerint az 56 dekagrammonként 40 krral (kilogrammonként 71*428 krral) megszabott büntetés legmagasabb összege általában 80 frtot, s a nehezítő körülmények között elkövetett csempészeteknél 160 forintot meg nem haladhat: a jelen törvényjavaslat szerint az 56 dekagrammonként szintén 40 s illetve 80 krjával, vagyis kilogrammonként kikerekítve 1 korona 40 fillérrel, illetve 2 korona 80 fillérrel számított büntetés a sikkasztás vagy csempészet tárgyát képező marhasó egész mennyisége után lenne megszabandó; mert a két sónem eladási árai közötti különbözet ingerül szolgálhat arra, hogy a marhasóval a konyhasó rovására visszaélések követtessenek el s mert indokoltnak vélem, hogy a büntetés mérve a kihágás terjedelmével és minőségével kellő arányban álljon. A 6. §-ban minden kétség kizárása czéljából szükségesnek tartanám külön is kimondatni, hogy a törvényesített sójövedéki szabályok egyéb határozmányai, a melyekben általában csak sóról tétetik említés, a külön készített marhasónál is megfelelő alkalmazást nyernek. A 7. §. szerint a törvény a gazdaközönség érdekében minél előbb s lehetőleg 1897. évi január hó 1-ével volna életbeléptetendő már csak azért is, mert czélba van véve, hogy az osztrák marhasónak árulása ettől a naptól kezdve szintén szabadabbá tétessék. Budapest, 1896. évi deczember hó 1-én. Lukács László s. k, m. Jeir. pémzügyminister.