Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.
Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai
1211. szám. 275 bir, következőleg ez mint ilyen, azon többi adónemekkel együtt, melyek a magyar korona országaiban egyoldalúlag létesíttettek, az egyenes adók bruttó eredményeiből e czíraen is kihagyandó lenne. Egyébiránt ezek a bevételek szorosan véve csakugyan nem is tartoznának az állami költségvetésbe, és ha Magyarország ebben a tekintetben követni akarná Ausztria példáját — a mi utóvégre csak forma kérdése — a földteliermentesitési bevételeket nálunk is az állami zárszámadástól egészen elkülönítve, alapszerűleg lehetne kezelni, akkor pedig a t. osztrák bizottság imént emiitett kifogása egyszerűen tárgytalanná válnék. A mi azon ellenvetést illeti, hogy a magyar általános jövedelmi pótodat azért nem lehet a quota megállapításának alapjául szolgáló számadatoknál figyelmen kívül hagyni, mert 1868 óta Ausztriában is szedetik egy rendkívüli, a quota-számitásoknál azonban le nem ütött pótlék, mely a kereseti és jövedelmi adónál 70—100°/o közt mozog, a föld- és épületadónál pedig az ordinariummal egyesítve van, először is meg kell jegyezni, hogy a magyar általános jövedelmi pótadó (1875 : XLVII. és 1883:XLVL t.-cz.), habár az fennálló egyenes adórendszerünknek csak kiegészítő része és nem önálló alapokon, hanem a törzsadókon nyugszik, mindamellett teljesen önálló adónemet képez, és mint ilyen, nem azonosítható az Ausztriában fennálló országos adópótlékkal, A magyar általános jövedelmi pótadó ugyanis nem egyenlő, hanem az adótárgyakhoz képest többféle kulcscsal dolgozik, és e mellett az ingatlanokra bekebelezett adósságok kamatösszegének levonását megengedi, úgy, hogy a subjectiv adóztatásnak némi ismérveit foglalja magában. Ezzel szemben az osztrák országos adópótlék a földadónál 1881-ben, a házadónál pedig 1882-ben a törzsadóval egyesittetvén, jelenleg csakis a kereseti és jövedelmi adó után szedetik, és pedig 30 frt törzsadóig 70, azonfelül 100°/o erejéig. Minthogy az osztrák keresetadó és a vele kapcsolatos jövedelmi adónak együttes terhe csak 5°/o-os adókulcsot ad, a 70, illetve 100°/o-os adópótlék összesen 500 frtig mintegy 8V2, azontúl pedig 10°/o-os adókulcsot eredményez. Nálunk ellenben az ingó vagyonnál mindenütt 10°/o-os adókulcs nyer alkalmazást, és minthogy nálunk a kereseti adónál az 500 frtig terjedő egyénenkinti jövedelmek vannak túlsúlyban, ennélfogva nálunk az adóteher az Ausztriáéval nemcsak egyenlő, hanem részben annál még nagyobb — nem is szólva egyéb különbségekről, mint pl. arról, hogy Ausztriában az állandó illetményeknél 600 frt létminimum számíttatik, a mi nálunk nincs meg. Az imént elmondottakból kiviláglik, hogy nálunk az ingó vagyon törzsadóterhe jóval nagyobb annál a tehernél, melyet Ausztriában az ingó vagyonra nehezedő törzsadó és rendkívüli országos pótlék együtt képvisel, ennélfogva kétségtelen, hogy ezt az amúgy is létező íehertöbbletet az általános jövedelmi pótadó hozzászámitása által még inkább fokozni akkor sem lehetne, ha a 10°/o-os adókulcsból 3°/o-ot a földteliermentesitési járulékra le is számítunk, mert még ez esetben is csakis a tehernek körülbelül egyarányossága állana helyre. A t. osztrák bizottság nagybecsű üzenetében a földadóra nézve felhozott számszerű adatok ellen a magyar bizottság nem tesz és nem is tehet kifogást, sőt készségesen elismeri azoknak helyességét, elismeri azt, hogy a földadókulcs nálunk alacsonyabb. De senki, ki a tényleges viszonyokat közelről ismeri és azokat elfogulatlanul megítélni kész, nem fogja magáévá tehetni a t. osztrák bizottság azon állítását, hogy Ausztriában a termelési viszonyok nem kedvezőbbek. A ki pedig ezt tudja és elismeri, az át is fogja látni, hogy a szám szerint magasabb ottani adókulcs mégis aránylag kisebb terhet jelent, mint a mienk. A mellett tekintetbe kell venni, hogy nálunk a földbirtokot sokszor az állami adókat még meghaladó vízszabályozási járulékok is terhelik, valamint azt is, hogy az 1886: XXII. t.-cz. 35*