Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

1211. szám. 26Í) quotát a paritás szerint megállapítani, de ez idő szerint, tekintettel Magyarország pénzügyi viszonyaira, ilynemű követelést nem emel«. Az 5. lapon tagadhatatlannak mondja azt. hogy »a magyar korona országai államháztartásának egy emberöltő után bővebb eszközök állanak rendelkezésére, mint a quota első megállapítása idejében, hogy tehát az eddiginél magasabb hozzájárulási rész igénybevétele nem volna indokolatlan.« A 9-ik lapon ismételtetik, hogy »a magyar korona országainak egy emberöltő alatt javult pénzügyi viszonyai teljesen igazoltnak tüntetik fel, ha a jelenben magasabb hozzájárulási rész Mvetelteük«. Végre a 15. lapon a t, bizottság ragaszkodik azon nézetéhez, miszerint »a magyar korona országainak elvitázhatlanúl javult pénzügyi viszonyúi a quota felemelését igazoltnak tüntetik fel«. — A magyar országos bizottságnak határozottan tiltakoznia kell azon felfogás ellen, mely szerint a quota megállapításánál csak az egyik félnek — Magyarországnak — viszonyai jönnének tekintet alá, a másik félnek — Ausztriának — pedig joga volna e viszonyoknak általa egyoldalúan történt megbirálása alapján Magyarország irányában bármely követeléssel fellépni. A t. osztrák bizottság itt teljesen ignorálja azt, hogy a magyar quota felemelése az osztrák q/iota leszállítását jelenti, hogy tehát az érvelés csak akkor volna teljes, ha nemcsak Magyarországnak javult viszonyai vétetnének figyelembe s ebből a magyar quota felemelésének mdokoltsága magyaráztatnék, hanem ha egyszersmind ki volna mutatva, hogy ugyanezen idő alatt Ausztria anyagi viszonyai vagy épenséggel nem, vagy legalább nem ugyanazon arányban javultak, mint a magyarországiak, csakis ez lehetvén ok arra, hogy a magyar quota felemeltessék, az osztrák pedig leszállittassék. Mert ha a kedvező fejlődés mind a két oldalon ugyanazon arányban történt —- és örömmel constatáljuk, hogy ez igy van — akkor mindegyiknek jóléte absolute magasabb lehet, mint harmincz évvel ezelőtt, de egymáshoz hasonlítva, a két fél teherviselési képességének aránya nem változott, pedig a quota a törvény értelmében csakis az utóbbinak kifejezését képezi, A helyett, hogy ezzel, mint az egyedül irányadó kérdéssel foglalkoznék, a t. osztrák bizottság kiszámítja, miként aránylik a két állam mindegyikének a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulása ugyanazon állam összes bevételeihez és kiadásaihoz és úgy találja, hogy tiz évről tiz évre az arányszám Magyarországra nézve mindig kisebb lett annál, mely ugyanezen számítás szerint Ausztriára esik. A magyar bizottság nem képes kitalálni, mi akar ezzel bizonyittatni és milyen összeköttetésben áll ezen számítás a quota kérdésével? Mert midőn a t. osztrák bizottság első üzenetében arra utalt, mily nagy mértékben emeltettek az utolsó harmincz év alatt azon összegek, melyeket Magyarország belszükségleteinek kielégítésére fordított, a magyar bizottság kimutatta, hogy sem a bevételek, sem a kiadások összege a quotának meghatározásánál döntő súlylyal nem bírhat. A bevételeké azért nem, mert ezeknek emelkedésénél meg kellene különböztetni azon összegeket, melyek az ország anyagi jólétének természetszerű fejlődéséből erednek, azoktól az összegektől., melyek vagy hitelműveletekből, új adónemek behozatalából, vagy a fennállóknak fokozásából erednek; a kiadásoké pedig azért nem, mert ezek általában nem a jólét fokozását tükrözik vissza, sőt gyakran vannak olyan nagyobb kiadások is, melyek annak ellenkezőjét jelentik. A mi pedig különösen Magyarországot illeti, a magyar országos bizottság — úgy hiszszük, kellő gyöngédséggel— rámutatott azon történelmi tényre, hogy Szent István koronájának országaival szemben századokon át gyakorolt gyarmati politika és ez országok közgazdasági fejlődését mesterségesen, sőt néha erőszakosan feltartóztató intézkedések, főként pedig az 1849-től 1867-ig folytatott rendszer ez országok anyagi jólétének oly hátramaradását eredményezték, hogy midőn Magyarország 1867-ben visszanyerte állami önállóságát, rendkivüli