Képviselőházi irományok, 1892. XXXVII. kötet • 1199-1211. , CCLXXXVII-CCC. sz.

Irományszámok - 1892-1211. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására 1896-ban kiküldött magyar országos bizottság irományai

1211. szám. 253 A mi a magyarországi ipar fejlődését illeti, melyet a Lajthán túl annyira hangsúlyoznak, a magyar országos bizottság nem tagadja, hogy e téren igen örvendetes haladás történt, de, főleg a mi a gyári ipart illeti, távolról sem oly mértékben, hogy ezzel a qvota felemelése igazolható volna. Jellemző e tekintetben a két államterület ásványszén-fogyasztása, a mely 1894-ben tett Magyarországon 55,231.000 mm., Ausztriában pedig 231,257.000 mm., százalékokban 20 : 80. Végre a két állam vagyonossági viszonyaira nézve jellemző az állampapírok elhelyezése is. Az 1892. évre vonatkozó hivatalos adatok szerint Magyarországon el volt helyezve magyar állampapir 642 millió, osztrák 30 millió, összesen 672 millió. Ausztriában osztrák állampapir 3059 millió, magyar állampapir 1219 millió, összesen 4278 millió, vagy százalékokban kifejezve = 13:87. A magyar országos bizottság mindezen részletes adatokat nem azért hozza fel, mintha azt hinné, hogy azoknak bármelyike egymagában biztos alapot nyújthatna a hozzájárulási arány kiszámítására, hanem mivel a maga részéről is osztja azon nézetet, miszerint ily feltétlenül megbizható alapot a brutto-adójövedelmek egymaguk nem nyújtanak, még az utolsó egyezkedés óta felmerült correcturákkal sem és mivel épen ez utolsó egyezkedés alkalmával az akkori osztrák bizottság szintén — a zárjegyzőkönyv szavai szerint — »minden részletes számítástól eltekintve, egyedül az adatok általános teleintetbevételéveU fogadta el a magyar országos bizottság javaslatát. Midőn pedig az adatoknak oly hosszú sora, a milyet a magyar országos bizottságnak az imént előterjeszteni szerencséje volt, azt mutatja, hogy bármely mértéket alkalmazzunk is a monarchia két állama vagyonosságának megítélésére, az eredmény mindig azon az arányon alul marad, a mely szerint a magyar korona országai eddigelé a közösügyi költségekhez hozzájárultak, a magyar országos bizottság nyugodt lelkiismerettel véli kimondhatni, hogy ezen hozzájárulási arány felemelésére sem ok, sem szükség nincsen. Teljesen magáévá teszi e bizottság a birodalmi tanács igen t. bizottságának azon nézetét, miszerint ugy a két állam kormányának, mint képviseletének kötelessége a monarchia két állama közti viszonyt minél jobban megszilárdítani és mindannak elhárítására törekedni, a mi elidegenedést vagy a kapcsolat lazulását okozhatná. Ilynemű veszély azonban leginkább abból keletkezhetnék, ha egyik állam a másikkal szemben támasztott követeléseiben az igazság és méltányosság határain túl akarna menni. Magyarország, miként eddig tette, ugy ezentúl is minden erejét meg fogja feszíteni, hogy a pragmatica sanctióból és a kiegyezési törvényből folyó kötelezettségének" teljes mértékben megfeleljen, de ezen túl menni és az ország teherviselési képességét meghaladó áldozatokat elvállalni tiltja nemcsak az önmaga, hanem a monarchia iránti köt élessége is, e monarchiának csakis egy magában erős Magyarország szolgálhatván biztos támaszul. Ezek után a magyar országos bizottság a következő javaslatokat terjeszti a birodalmi tanács igen t. bizottsága elé: 1. Az 1872 : IV. t.-cz., a mely a katonai határőrvidék czímén eddig fizetett praecipuumra vonatkozik, mindkét törvényhozás egybehangzó határozata által hatályon kivül helyeztetvén, a magyar szent korona országait összesen (a volt katonai határőrvidéket is beleértve) terhelő hozzájárulási arány egységes arányszámban találja kifejezését. 2. Mindaddig, a míg a monarchia két állama közt a vámterület közössége fennáll, a vámjövedék tiszta jövedelme közösnek nyilvánittatik és az egyetértőleg megállapítandó vámkezelési átalányok levonása után a közösügyi kiadások fedezésére fordítandó. 3. Az ezután még femnaradó közösügyi költségekhez a magyar korona országai