Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

1110. szám. 33 tetten érő magánegyénnek az a joga, hogy a tettenkapottat hatóság elé állítsa. Az előzetes letartóztatást az esetben is a hatóság fogja kimondani. 143. §-hoz (m. j. 143. §.) A harmadik bekezdésben, — ennek a 108. §-szal összhangzásba hozása végett, — a »feljebbvalő« után beszúrandó: »illetőleg fegyélmi.« A 145. §. (m.j. 145 §.) harmadik bekezdését a bizottság következőleg szövegezte: »Ha a letartóztatott egyén oly bűncselekményt követett él, mely katonai bíróság hatásköréhez tartozik, azonnal, legkésőbb negyvennyolcz óra alatt, a legközelebb levő katonai hatóságnak adandó át« ; mert a mennyiben az illető bűncselekmény a polgári bíróság hatásköre alá tartozik, czéltalan és csak az eljárást késleltető volna a letartóztatottat a katonai hatósághoz és attól ismét visszakisértetni. A §. ötödik bekezdését a bizottság törölte; mert tekintettel a rendőri közegek részéről elkövethető és ujabban is többször panasz tárgyává tett visszaélésekre, a bizottság feltétlenül szükségesnek találja, hogy az előzetes letartóztatás kezdetétől számított három nap leteltével a kir. ügyészség vagy a rendőri hatóság a terheltet kivétel nélkül, mindjg átadja a bíróságnak. A 147. §-t (m. j. 147. §-t) a bizottság a következő uj szövegben ajánlja elfogadásra: »Az előzetes letartóztatás rendszerint csak a nyomozás befejezéséig és legfeljebb tizenöt napig tarthat; mindazáltal a vádtanács azt a kir. ügyészségnek indokolt előterjesztésre — ha szükséges, a felek meghallgatása után, — egy ízben további tizenöt napra [ ] meghosszabbíthatja. [ ] A letartóztatott, ha ellene a vádirat nincs beadva s ennek folytán az előzetes letartóztatás nincs meghosszabbítva, (267., 268., 283. §§.) vagy ha ellene a vizsgálati fogságot el nem rendelték, a fennebb megjelölt [ ] határidő leteltével azonnal szabadlábra helyezendő.« A bizottság a személyes szabadságnak kellő megóvása érdekében az előzetes letartóztatás tartamát a nyomozás alatt 30 napra kívánta korlátozni s azt óhajtja, hogy ha a tényállás a nyomozás folyamán egy hó alatt tisztába nem hozható, a kir. ügyészség legyen köteles vizsgálat elrendelését indítványozni vagy a vádiratot beadni, — mely előbbi esetben a terhelt vizsgálati fogságba lesz helyezhető, az utóbbiban pedig az előzetes letartóztatás meg lesz hosszabbítható, — a mennyiben pedig egyik eset sem következik be, a bizottság a terheltnek szabadlábra helyezését elrendelendőnek tartja. A 149. (m. j. 149. §.) második bekezdésének elejére a bizottság a következő uj mondat felvételét javasolja. »Előzetes letartóztatásnak olyan vétség esetében, mély csak felhatalmazásra vagy kívánatra üldözhető, a felhatalmazás megadása vagy a kívánat előterjesztése előtt és a 141. §. 2., 3. és 5. pontjai alapján nincs helye.« Kapcsolatban 4. §-án tett módosítással és tekintettel arra, hogy a felhatalmazás megadása, illetőleg a kívánat előterjesztése egyébként is kétséges, továbbá, hogy különösen a kívánatnak diplomatiai utón való előterjesztése hosszabb időbe szokott kerülni: a bizottság a terheltnek ezen különben is csak eljárási előfeltételtől függőleg üldözhető bűncselekmények eseteiben való letartóztatását csak akkor tartja megengedhetőnek, ha a terhelt nem magyar honos és alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni. (141. §. 4. p.) A 150. §. (m. j. 150. §.) harmadik bekezdésében előforduló hivatkozást a bizottság helyesbítette, a mennyiben a 131. §. »végső« helyett »negyedik« bekezdést vett fel. KÉPVH. IKOMÁNY. 1892—-97. XXXIV. KÖTET. 5