Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1122. „Az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, a fenti törvényjavaslatra vonatkozó, gr. Apponyi Albert képviselő által benyujtott „módositványok” tárgyában

1122. szám. 305 A 162. §. helyett az eredeti javaslat 147. §-a azon kiegészítéssel fogadtatott el, hogy a fegyelmi eljárás a központi választmány és összeíró küldöttség tagjaira is kiterjesztetett. Ennek következtében a 147. §. első sorának »Azon« szava után »központi választmányi vagy összeíró küldöttségi tag« szavak iktatandók. Egyebekben a 147. §-nak szövege változatlanul lőn fentartva. A »módositványok« 162. §-ának azon rendelkezése, hogy a fegyelmi eljárás a »belügyminister« helyett a »felső közigazgatási biróság« által rendelendő el s hogy ily fegyelmi ügyekben második fokban a belügyminister helyett a »felső közigazgatási biróság« döntsön, — mellőzendő volt azért, mert ez utóbbi bíróság még szervezve nincs s így erre a döntést ráruházni nem lehetett. A bizottság azonban fölvétetni rendelte jelentésébe a belügyminister úrnak ama nyilatkozatát, hogy a fegyelmi eljárást ezen ügyekben akként óhajtja szabályozni, miszerint végső fokon a közigazgatási bírósághoz panasznak legyen helye. A 167. §. rendelkezéseiből a bekezdés első négy sora elfogadtatván, e.zek a következőleg szöveg-eztettek: »Állami és törvényhatósági tisztviselő, a rendezett tanácsú városok polgármestere és rendőrkapitánya s a községi (kör) jegyző, nem hivhat össze politikai pártgyülést, nem lehet annak elnöke vagy jegyzője s attól megbízatást el nem fogadhat.« E szakasz többi része mellőzendő volt, mert a köztisztviselők mindazon egyéb jogait, melyek minden választót különbség nélkül megilletnek, s melyek gyakorlása a jogtalan befolyásolásnak még csak látszatával sem birhat, a tisztviselőktől elvonni teljesen indokolatlan volna. A szakasz egyéb rendelkezései pedig vagy a »módositványok« 153. §-ában elfogadtattak vagy a B. T. K. 187. §-ában úgy is föl vannak véve. A 168. §. első két bekezdése helyébe a kővetkező szöveg veendő: »Azon köztisztviselő, ki a választási törvényt és az erre alapított hatósági intézkedéseket megsérti, a mennyiben cselekvése súlyosabb beszámítás alá nem esik, — illetékes fegyelmi hatósága és eljárása utján megtorlandó fegyelmi vétséget követ el.« A harmadik bekezdés megmarad. III. A »módositványok«-nak a B. T. K. módosítására és kiegészítésére vonatkozó szakaszait a bizottság mellőzni volt kénytelen. A 169. §-ban a B. T. K. 181. §-ához kiegészítésül javasolt szöveget főleg azért nem fogadhatta el a bizottság, mert a büntetendő cselekmény mindig concret tényállással írandó körül, mely e szakasz körülírásában hiányzik. Ennélfogva a. határozatlan körülírással biró cselekmény és bizonytalan czélzatok fölött ítélő bírót, e szakasz rendelkezései az impressionabilis ítélkezés terére sodorták volna. A 170. §. a B. T. K. 187. §-ának kiegészítését czélozza. A bizottság ezzel szemben a 187. §. eredeti szövegét tartotta fenn, mert a 170. §. első öt sora ott helyesebben körülirt analóg intézkedéseket tartalmaz. A többi rendelkezés jelen körülírásában vagy nem is képez büntetendő cselekményt, vagy a »módositványok« eddig elfogadott rendelkezései az ezekre vonatkozó tilalmakat úgyis tartalmazzák s igy fölvételük itt felesleges. A »módositványok« 174. §-ának czélja az volt, hogy a választási visszaéléseket tartalmazó büntetendő cselekmények üldözésére egységes határidőket szabjon meg. Bármily gyakorlatinak és helyesnek lássék ez intézkedés, azt a bizottság magáévá nem KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXXIV. KÖTET. oo