Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.
Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában
14 1110. szám. jelentékenyen megszorította az iratoknak a védőnél való lefoglalhatását (172. §. uj második bek.); ellenben, igen nagy mérvben kiterjesztette az előzetes letartóztatásnak, illetőleg vizsgálati fogságnak a vád alá helyezés alkalmával való megszüntethetése eseteit. (267. §.); végül korlátozta a főtárgyalás! elnöknek discretionarins jogkörét. (300. §.) Azok a szempontok, melyek a bizottságot ezen változtatásoknál vezették, alább, a bizottság jelentésének részletes indokolásában vannak tüzetesen kifejtve, VI. Jogorvoslati rendszer. A javaslatnak jogorvoslati rendszerével szemben a bizottsági tárgyalások során két, homlokegyenest ellentétes irányú felfogís nyert kifejezést. Az egyik a ténykérdésben való fölebbezésnek teljes eltörlését kivánta, a másik ellenben a jogorvoslatoknak a ministeri javaslatban foglalt korlátozását meszsemenőnek és jelenlegi viszonyaink közt el nem fogadhatónak találta. A bizottság maga is teljes tudatában volt annak, hogy a javaslatnak jogorvoslati rendszere, habár igen jelentékenyen javítani fogja azon immár tűrhetetlenekké vált visszásságokat, hogy az összes jogorvoslatok tételes bűnvádi eljárási jogunk szerinti tisztám Írásbéli alapon vizsgáltatnak felül; továbbá, hogy a jogorvoslatoknak télies korlátlansága a bűnügyek befejezésének rendkiviili elhúzódását, valamint felsőbíróságainknak munkával való túihalmozását, különösen a kir. Curiánál büntető ügyekben a hátralékoknak óriási mérvű felszaporodását idézte elő: mindamellett a javaslat jogorvoslati rendszerét a bizottság a tételes joghoz képest csak relatíve jobb gyanánt tekintette és ép ugy mint másutt, nálunk sem tart valósithatónak oly jogorvoslati rendszert, mely a gyakorlat és a haladó tudomány minden követelményének tökéletesen megfeleljen. A ténykérdésben való felébbezésnék teljes eltörlését a bizottság túlnyomó nagy többsége oly radikális lépésnek tekintette, melyet hazánkban ez idő szerint megnyugvással ajánlani teljes lehetetlenség. Az ujabb és eodificatorius jelentőséggel biró törvényhozások közül csak az 1873. évi osztrák (280., 283. §§.) és az 1877. évi német (354., 374. §§.) bűnvádi perrendtartások a középsúly osságú bűncselekmények tekintetében kizárták ugyan a ténykérdésben való felebbezést, de az előbbi törvény, melynek álláspontját szervezeti garancziákkal kísérlettek meg ellensúlyozni, hazai viszonyaink közt ez idő szerint figyelembe nem jöhet, a német birodalomban pedig közel egy évtized óta kiváló gyakorlati szakférfiak és a laikus közvélemény részéről is jgen erélyes és nyomatékos áramlat törekszik arra, hogy az első folyamodású törvényszékek öt birói tagból álló büntetőtanácsának Ítéletei ellen újból megengedtessék a ténykérdésben való felebbezés a főtörvényszékekhez. Ez a törekvés, mely a felébbezésnék visszaállítását a leghatározottabban és a közvéleménynek nagy nyomatékkal biró nyilvánulása gyanánt követeli, a német birodalmi kormány által az 1894-ik évben benyújtott novelláris törvényjavaslat (II. ezikk, uj 354. §.) alapján — a mint az eddigi bizottsági és plenáris tárgyalások eredményéről biztosan következtethető, — a legközelebbi jövőben a törvényben megvalósulást ís fog nyerni. Nem kerülte ki a bizottság figyelmét a többi modern törvényhozásnak e kérdésben elfoglalt álláspontja sem. Egybehangzólag megengedik a ténykérdésben való felebbezést is a franczia és a belga perjogok. (Oode d'instruction criminelle 172,., 174., 175., 199., 201., 209. czikkek, illetőleg az 1856. június 13-án hozott törvény), továbbá az olasz »Codice di procedúra penale« 353. és 398. czikkei, a norvég büntető perrendtartás 378., 390 és 400-ik §-ai, a genfi 1890. és^ 1891 évi codex 405. és 406-ik czikkei a járásbirósági eljárásra nézve pedig nz osztrák (464.) és a német (354,) perjogok is.
