Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.

Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában

118 1110. szám. XIII. FEJEZET. A tanuk. I. A tanuk idézése és a tanuzás kötelessége. 192. §. Tanuk gyanánt, a mennyiben kihallgatásuk szükségesnek mutatkozik, megidézendők mindazok, a kikről fel lehet tenni, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen észlelten alapuló tudomásuk van. Mindenki, a kit tanukép megidéznek, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, köteles megjelenni és tudomása szerint tanúságot tenni. 193. §. Az idézés rendszerint az ügy megjelölése nélkül, idézőlevéllel történik, melyben a megidézettet és foglalkozását, a megjelenés helyét és idejét, végre azt, hogy a megidézett tanukép lesz kihallgatandó, meg kell jelölni és ki kell fejezni, hogy ki nem mentett elmaradás esetében elővezetését fogják elrendelni és ellenében pénzbüntetést (194. §.) fognak alkalmazni. 194. §. A tanú, a ki kellő megidézés daczára meg nem jelent, vagy a kihallgatás helyéről engedelem nélkül eltávozott, elővezettethetö és az okozott költség megtérítésére kötelezendő, továbbá hatszáz koronáig terjedhető és elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetendő. Ismételt meg nem jelenés esetében e büntetés ugyanabban az ügyben is újból megállapítható. E büntetés nem alkalmazható, illetőleg a tanú a büntetés alól felmentendő, ha a tanú elmaradását, vagy távozását alapos okkal kimenti. A tanú megbüntetését kimondó, valamint a mentséget elvető végzés ellen használt felfolyamodásnak felfüggesztő hatálya van. 195. §. Ha a kellőleg megidézett tanú megjelent ugyan, de a vallomástételt, vagy az eskü letételét, illetőleg a vallomás megerősítését (217., 219. §§.) a következményekre való figyelmeztetés daczára, törvényes ok nélkül megtagadta: az okozott költség megfizetésére kötelezendő és ezer koronáig terjedhető, elzárásra átváltoztatható pénzbüntetéssel büntetendő. A mennyiben a büntetés kimondása eredménytelen maradt, a tanú letartóztatható és az eljárás befejezéséig, illetőleg mindaddig, míg a vallomásnak felesleges volta ki nem derül, fogva tartható. E fogvatartás azonban, ha az eljárás kihágás miatt foly, hat héten túl, bűntett vagy vétség esetében pedig hat hónapon túl semmi esetre sem terjedhet. A fogvatartás azonnal megszüntetendő, a mint a tanú vallomást tett, illetőleg az esküt letette, vagy (219. §.) vallomását megerősítette. 196. §. A 194. és 195. §-okban meghatározott pénzbüntetés és fogvatartás alkalmazását a nyomozás és a vizsgálat folyamán csak a vizsgálóbíró vagy járásbíróság, esetleg a megÍereseit biró rendelheti el, az eljárásnak későbbi szakában pedig az ítélő biró is elrendelheti.