Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-1076. Törvényjavaslat, a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról

1076. szám. 55 szükséges, a birtokrészlet az eddigi mennyiségnek és minőségnek megfelelő más birtokterülettel kicseréltessék. 10. §. Nem szorul közelebbi indokolásra, hogy a megváltás keresztülviteléig a szolgálmányokat teljesíteni kell. Csupán annak az időpontnak szabatos meghatározása szükséges, melyben a megváltás oly módon perfektté válik, hogy a szolgálmányok helyébe a váltságösszeg, vagy ennek kamata léphet. Ez az időpont nem lehet más, mint a váltságösszeget megállapító itélet jogerőre emelkedésének napja, mert akkor már végérvényesen meg van határozva a teljesített szolgálmányok ellenértéke. Ekkor tehát a szolgálmányok teljesítése véget ér és kezdetét veszi a váltságtőke után járó kamat fizetésének kötelezettsége, a melynek mértékét a javaslat a maradványföldek és más hasonló birtokok után járó váltságösszegek tekintetében fennálló szabályok szerint állapítja meg. 11. §. Az országos közvetítés a maradványföldek és az irtványok utáni váltságok tekintetében fennálló szabályok értelemszerű alkalmazásával történik, szükséges azonban, hogy ezekkel a szabályokkal szemben a fenforgó különös körülményekre való tekintettel bizonyos eltérések állapíttassanak meg. Ezek az eltérések a következők: 1. Az 1892. évi XXI. t.-cz. 2. §-ához képest a váltságjogositottak nem állami kötvényekkel, hanem készpénzzel elégitendők ki. 2. Minthogy a javaslat körébe eső birtokviszonyok az ország egyes vidékein csak szórványosan fordulnak elő, nem volna indokolt, hogy mindazokon a helyeken, a hol egyes esetekben a megváltási eljárás folyamatba tétetik, s az országos közvetítés igénybe vétetik, jogbiztosok neveztessenek ki. Az állam érdekét ilyenkor megóvhatja egy arra alkalmas pénzügyi közeg is, annál inkább, minthogy az országos közvetítés czéljából folyamatba teendő eljárás során az államkincstár szempontjából a fősúly arra a kérdésre lesz fektetendő, vájjon a váltságtartozás összege a megváltandó jelzálog által fedezve vau-e, vagy sem? 3. A megváltás iránt folyamatba tett perben a váltság összegét minden birtokosra nézve szabatosan meg kell állapítani s ez okból nem lehet helye annak, hogy az országos közvetítés igénybevétele következtében folyamatba tett eljárás tárgyát a váltságösszeg megállapítása és egyénenkinti felosztása is képezze. A fennálló szabályoknak erre vonatkozó intézkedései tehát mellőzendők lesznek, és az országos közvetítés iránti eljárás alapjául mindig azt az összeget kell venni, a mely a megváltás iránti perben megállapittatott. Ez annál kevésbbé ütközhetik nehézségbe, mert az államkincstár érdeke eléggé meg van óva az által, hogy az országos közvetítés kellő biztonság hiányából megtagadható. 12. §. A javaslat nemcsak az országos közvetítés lehetővé tétele által, de az által is kivan a birtokos helyzetén könnyíteni, hogy megengedi a váltságösszegnek részletekben való törlesztését arra az esetre is, ha az országos közvetítés esete nem forog fenn, vagy azért, mert az országos közvetítés általában igénybe nem vétetett, vagy mert az igénybe vett országos közvetítés biztonság hiányából megtagadtatott. A részletfizetés módozatai ugy vannak megállapítva, mint a telepitvényi birtoknál (1873: XXII. t.-cz. 12. §.) s e mellett arról is van gondoskodva, hogy az egyes részletek esedékességének napja oly időre essék, a midőn a birtokos a fenforgó gazdasági és egyéb helyi viszonyoknál fogva könnyebben teljesítheti kötelezettségét.