Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.

Irományszámok - 1892-1076. Törvényjavaslat, a majorsági zsellérbirtokról s az ehhez hasonló természetű birtokokról

1076. szám. 53 felépítmény a volt földesúr tulajdona, alapos kétely foroghat fenn a tekintetben, vájjon a szolgálmány minden esetben megfelelő ellenértéke-e a volt földesúr tulajdonának. E részben a javaslat a telepitvényekről szóló 1873 : XXII. t.-cz. 26. §-át követi, mely ily esetben szintén kizárta a megváltást, holott a telepit vény éknél egy egész községnek a fennállása volt kérdésben, mig a jelen törvényjavaslat körébe eső birtokviszonyok csupán egyes, községbeli birtokterületekre szorítkoznak. Meg kell engedni a belsőséggel együtt, vagy a belsőség nélkül átengedett külsőségmegváltását is. Ha a belsőséghez külsőség tartozik és ha mindkettő után közös gzolgálmányok teljesíttetnek, szerfelett nehéz, sőt sok esetben majdnem lehetetlen megállapítani, mennyi esik a szolgálmányokból a belsőségre és mennyi a külsőségre. De ettől eltekintve, vannak esetek, a melyekben a birtokos csak azért nem kapott a külsőségen kivül belsőséget, mert ilyennel már egy más földesúr részéről volt ellátva, vagy mert a községben saját belsősége volt. Minthogy pedig a külsőséget a más módon szerzett belsőséggel rendszerint együtt kezelte, nem volna méltányos, ha a birtokos ily esetben meg volna fosztva a megváltás lehetőségétől. A 4. §. 2. és 3. pontja esetében a birtok tárgya mellett a birtokviszony sajátos körülményeiben rejlik a megváltás kizárásának oka. A 2. pont az 1. §-ban foglalt elvi rendelkezés folyománya, s azért szükséges, hogy a jövőben teljesen ki legyen zárva a kétely abban a tekintetben, hogy csakis az 1848. január 1-je előtt keletkezett birtokviszonyok képezhetik a javaslatban kontemplált szabályozás tárgyát. Szükséges ez főleg azért, mert az eddigi joggyakorlatban ez az álláspont nem domborodott ki a kellő határozottsággal. A 3. pont pedig azokat az eseteket akarja kifejezetten a megválthatóság köréből kivenni, a melyekben az 1848. évi január 1. napján fennállott és a jelenlegi birtokállapot között a folytonosság hiányzik. A 2. §-bnn foglalt elvi rendelkezés mellett ez azért szükséges, mert igen gyakori az eset, hogy az 1848 előtti birtokos a birtokot később elhagyta és a birtokterület a földesúr szabad rendelkezése alá jutott, a ki a szükséges munkaerő biztosítása végett egy más személynek engedte át a birtokot; és számos példa van arra, hogy a judicatura ily esetben is megállapította a megválthatóságot azon az alapon, hogy a birtoknak szakadatlanul ugyanaz volt a gazdasági rendeltetése. Már pedig a javaslat súlyt fektet arra, hogy a megváltásnak csak akkor legyen helye, ha a javaslatban megvont korlátokon belül a birtokos személyére nézve is megállapíthatók a folytonosság ismérvei. 5. §. A váltságtőke összegének megállapítása tekintetében a javaslat ugyanazt a mértéket alkalmazza, amely szerint a telepit vényekről szóló 1873: XXII. t.-cz. 2. §-a értelmében a telepitvényi birtokon fekvő szolgálmányok megváltása történt. Ott is — épen ugy, mint itt — az tartatott szem előtt, hogy a megváltás összege a teljesített szolgálmányok valódi értékének megfelelő legyen. 6. §. A váltságösszeg az évi tartozás tőkésítéséből állván, az évi tartozás kiszámítása ugyanazok az elvek szerint történik, mint a melyek a telepitvényekről szóló 1873 : XXII. t.-cz. 3. §-ában érvényre jutottak. A valódi ellenérték fogalmának csakis az a megoldási módozat felel meg, ha az elvi tartozás kiszámítása bizonyos átlagok szerint történik s e részben a javaslat — ép ugy, mint a telepitvényekről szóló törvény — az utolsó 10 év átlagát veszi a kiszámítás alapjául.