Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.
Irományszámok - 1892-1068. Törvényjavaslat, a honalapitás ezredik évfordulója megünneplésének megörökitése czéljából alkotandó művekről
1068. szám. 409 Tekintve a fennálló törvényes gyakorlatot, mely szerint a létesítendő alkotás költségeinek vagy legalább a költségek első részletének az állami költségvetés utján engedélyezésével a kormány a tervezett alkotás létesítésére megnyeri a szükséges törvényhozási felhatalmazást, voltaképen az a) alatt emiitett emlékmű kivételével nem is volna szükséges, hogy a kormány a neki e részben szükséges törvényhozási felhatalmazást még ujabban kérje s e tárgyban törvényjavaslatot terjeszszen elő. Azonban a kormány egyfelől kívánatosnak tartotta, hogy a honalapítás ezerévi fordulója indokából létesítendő alkotások egyesítve külön törvénybe foglaltassanak s ily módon az e részben alkotandó törvény is a honalapítás emlékének megörökítésére szolgáljon, másfelől czélszerünek látszott, hogy a millénium alkalmából létesítendő maradandó alkotások költségei is összesítve kimutattassanak, s törvényhozásilag jóváhagyassanak. A b)—e) alatt felsorolt alkotásokat itt ujabban ismertetni felesleges, mivel ezek iránt annak idejében a ministeri előterjesztésekben és bizottsági jelentésekben, valamint az 1895. és 1896. évi állami költségvetések során a szükséges előterjesztések már megtétettek, nevezetesen a volt ministerelnöknek 1893. évi deczember hó 7-én (524. sz.) és 1894. január hó 28-án (585. sz.) tett előterjesztéseiben, a Magyarország ezeréves fennállása megünneplése tárgyában kiküldött bizottságnak 1894. február hó 4-én kelt jelentésében (585. sz.), az 1895. évi állami költségvetés XX. fejezetének 29-ik kiadási czímében, továbbá az 1896. évi állami költségvetés XX. fejezetének 21-ik kiadási czímében és a Beruházások VI. fejezetének 54. czímében, végre az 1896. évi állami költségvetés átmeneti kiadások lí. fejezetéhez fűzött indokolásban. Különösebben kiemelendő itt tehát csak az a) alatt emiitett alkotás ; a nemzet történelmi múltját megörökítő emlékműnek Budapesten tervezett felállítása. Ez az alkotás is azonban a volt ministerelnöknek 1894. január hó 28-án beadott pótelőterjesztéséből s az ezredévi évforduló megünneplése tárgyában kiküldött bizottságnak már fennebb is idézett 1894. évi február hó 4-én kelt jelentéséből a t. országgyűlés előtt ismeretes s így szoritkozhatom annak megemlítésére, hogy czélba van véve Budapesten, a városligetben, annak az Andrássy-út és a tó között fekvő részében egy emlékműnek felállítása, mely a magyar állam megalapítás ínak és ezerévi fennállásának művészi symbolumát képezné. — A mű állana két jobbról és balról mérsékelt ívben hajló oszlopcsarnokból, a melynek eleje relief képekben tüntetné fel hazai történelmünk jelentékenyebb mozzanatait, az oszlopok között 14 fejedelem szobrával, tetejére a dekoratív alakokon kívül a hadi dicsőséget és a béke termékenységét feltüntető két csoportozat jönne. A középen egy körülbelül 40 méter magas oszlop fog állani, melynek tetején Gábor arkangyal lebeg Szent István koronájával. Ez oszlop egy szélesebb talapzatból emelkedik k ; , melyen Árpád és hat vezértársa lovasszobrai nyernek elhelyezést. Az előrebocsátottak után abcmulatott törvényjavaslathoz csatolt indokolásnak tulajdonképeni czélja csak az lehet, hogy számot adjon arról, hogy az alkotandó müvek kivitele érdekében a kormány részéről milyen intézkedések tétettek, továbbá számot adjon ezen műnek költségeiről. E részben bátor vagyok tiszteletteljesen előterjeszteni: ad a) Az ezredéves emlékmű létesítése iránt 1895. május 10-én szerződések köttettek Zala György szobrászszal és Schickedanz Albert műépitészszel, melyek értelmében az emlékmű szobrászati részének kivitele 523.600 forintért Zala Györgyre, az építészeti résznek kivitele pedig 279.040 forintért Schickedanzra bízatott, úgy, hogy az egész műnek létesítése 802.640 forintba fog kerülni. Az egész műnek befejezése 1902. évre van tervezve, szerződésileg ki van kötve azonban, hogy Árpád lovas szobra és Gábor arkangyal végleges nagyságú főszmintája, valamint KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXXII. KÖTET B2