Képviselőházi irományok, 1892. XXXII. kötet • 1032-1070. , CCXXIII-CCXXXVII. sz.
Irományszámok - 1892-1045. Törvényjavaslat, a házadó-törvények némely intézkedéseinek módositásáról
138 1045. szám. házbéradó alá tartozó községek továbbra is az 1868 : XXII. törvényczikk 23. §-ának hatálya alatt maradnak, s továbbá, hogy a 10.000 lakossal nem biró városok az ezt meghaladó népességű városokkal szemben— rövidebb időre szóló adómentességben részesülnek. Ez az állapot azonban már az 1875 : XXIII. törvényczikk meghozatala óta fennáll, s annak az absolut igazság szempontjából leendő megváltoztatása és az általános házbéradó alá tartozó helyeknek egyenlő elbánás alá vétele sem czélszeríí, sem üdvös nem lenne, sőt egyenesen káros következményekkel járhatna. Az ilyen kisebb helyeken ugyanis a természetes fejlődésnek előfeltételei — népesség, vagyonosság, vállalkozási bajiam, ipari fejlettség stb. — sokkal csekélyebb mértékben vannak meg, semhogy arra szükség lenne, hogy a fejlődésnek egyszerre, mesterséges utón nagyobb lökés adassék. S ezért a természetes fejlődést meghaladó házadómentesség vagy eredménytelen maradna; vagy a mennyiben nagyobb, a tényleges szükségletet meghaladó építkezést vonna maga után: megzavarná a kereslet és kínálat összhangját, sőt magát a tőkét és az adóképességet támadná meg. A természetes fejlődéssel arányban nem álló építkezés ugyanis jelentékenyen csökkentené a régi házak bérjövedelmét, apasztaná azoknak értékét és nagyobb mérvfí laküresedéseket vonna maga után, ugy, hogy a czélbavett fokozottabb haladás helyett ellenkezőleg válság állhatna elő. — Pedig ez a helyzet nemcsak a jelen javaslatnak életbeléptekor következhetnék be, hanem mindannyiszor ismétlődnék, valahányszor egy-egy kisebb város a házosztályadó egyik vagy másik fokozatából az általános házbéradóba bejutna s az addigi 8, illetőleg 10 évi adómentesség helyett egyszerre a székes fővárosi rendes házadómentességet nyerné el. Ezért véltem helyesen eljárni akkor, midőn az általános házbéradó alá tartozó kisebb városok részére azt a házadómentességet hoztam javaslatba, melyet eddig a 10.000 lakossal biró és általános házbéradó alá tartozó nagyobb vidéki városok élveztek. Mielőtt a javaslat részletes intézkedéséinek ismertetésére áttérnék, szükségesnek tartom még a munkáslakások kérdéséről is röviden megemlékezni. Adótörvényeink értelmében a munkáslakások jelenleg mindössze azt a kedvezményt élvezik: a) hogy az 1870. évi LI. törv.-czikk 2. §-a értelmében állandó adómentességben részesülnek akkor, ha a gyáros a tulajdonát képező gyármunkáslakokat munkásainka bérfizetés nélkül engedi át; b) hogy az 1875. évi IV. törv.-czikk 4. §-a értelmében a székes főváros körül jelenleg fennálló vámvonalakon belül a szegényebb osztályok számára épített kisebb lakások, a rendes állami adómentességen felül tiz éven át a községi adónak felerészét fizetik. A tapasztalat azt igazolja, hogy e kedvezmények a munkáslakások keletkezésén vajmi keveset lendítettek. Az olcsó és egészséges munkáslakások érdekében okvetlen szükséges tehát messzebb menő törvényhozási intézkedéseket létesíteni. De miután az említett és általában elérni óhajtott czélt adókedvezményekkel egyedül biztosítani nem lehet, hanem egyéb szempontokra is kiváló súlyt kell fektetni, ennélfogva czélszerfíbbnek mutatkozik a munkáslakások kérdését — a maga egészében — külön törvényjavaslattal szabályozni, a mire nézve a munkálatok szintén megindittattak. Ezek után áttérek a javaslat részletes intézkedéseinek ismertetésére. Az általános alapelvekből kifolyólag az 1868 : XXII. törvényczikk 24. §-ában a székes fővárosra megállapított házadómentességet az ó-budai részre is ki kellett terjeszteni. Ennek természetszerű folyománya, hogy ugyanazon adókedvezmény mellett a székes főváros egész területén a házbéradó kulcsának is egyenlőnek kell lenni. Ez az elv nyer a javaslat 2. §-ában kifejezést. Nehogy azonban a gyors átmenet zavarólag hasson az ottani viszonyokra, czélszerfínek tartottam a javaslatba azt a további rendelkezést felvenni, hogy a magasabb házbéradó csakis a folyó évben megkezdett három évi kivetési cyclus lejártával, — tehát az 1899. évtől kezdve — lépjen az ó-budai részen életbe.
