Képviselőházi irományok, 1892. XXXI. kötet • 947-1031. , CCV-CCXXXII. sz.
Irományszámok - 1892-950. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, a Fejér- és Tolna-vármegyei helyi érdekű vasutak székesfejérvár-adonyszabolcsi és adonyszabolcs-paksi vonalai engedélyezésének megtörténtéről
950. szám. 59 0 nézve pedig 10°/oo-kel állapittatik meg. A kanyarulatoknak a nyilt pályán a székesfejérváradonyszabolcsi és az adonyszabolcs-paksi vonalakon 300 méternél kisebb félátmérővel nem szabad birniok. A,pálya szabványos koronaszélessége az alépitmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve a székesfejérvár-adonyszabolcsi vonalon töltéseknél 4*6 méter és bevágásokban 4-8 méter, — az adonysztsbolcs-paksi vonalon pedig mindenütt 4'o méter legyen. Görbületeknél a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesbitendő. A töltések, azok magassága és anyagához képest í 1 /* vagy í^i lábas lejtőkkel létesítendők; a bevágások lejtői pedig az anyag nemének és minőségének megfelelően állitandók elő. A vízszintesben, vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel bírjanak. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, a töltés felőli lejtők ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a viz lehetőleg lefolyást találjon, a nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. A töltés lába és a nyitandó anyagárok közt legalább O's méter széles padka hagyandó, — és ugyanily szélesnek kell lenni a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlásra hajlandó töltések és bevágások megfelelően biztositandók. Árterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin általában 0'8 méterrel, a Duna árterében fekvő vonalrészeken pedig legalább 1*2 méterrel a legmagasabb árviz felett lesz tartandó és ily helyeken a töltések lejtői a szükséghez képest biztositandók. Átereszek és kisebb hidak úgy állitandók elő, hogy a hordszerkezet alsó éle és a legnagyobb árviz szine között 0 # 5—l'o méter nyilt magasság maradjon, nagyobb hidaknál az árviz és szerkezet közötti magasság l*o méternél kisebb nem lehet. Mindazon helyeken, hol folyók vagy patakok a pályát megközelítik, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Vízfolyások, patakok és folyók az áthidalás előtt vagy után megfelelően szabályozandók és a szükséghez mért partvédmtívekkel ellátandók. A pálya testébe építendő azon átereszek, melyek fölött feltöltés alkalmaztatik, kőből vagy téglából, esetleg betonból vagy vasból létesítendők; míg a nyilt műtárgyak kő- vagy tégla ellenfalakkal és szárnyakkal, valamint bezárólag 2 # o méter nyilasig tölgyfahordszerkezetekkel, ennél nagyobb nyilasoknál pedig vashordszerkezetekkel építendők. A műtárgyak hordszerkezetei az adony-szabolcs—paksi vonalon ugyanazon hordképességre számitandók és szerkesztendők, mint a következő III. fejezetben a felépítményre nézve ki van kötve;-— a székesfejér vár—adony-szabolcsi vonal műtárgyai azonban egészen a magyar államvasutak I. rendű vonalaira nézve előirt terhelési Séma és szabványok alapulvételével számitandók és szerkesztendők. A párhuzamos utak- és útátjárókban a szükséghez képest megfelelő nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés — egészen fából is lehetnek, — kivéve a Duna árterében létesítendő vontató útban előforduló uti műtárgyak, melyek kővagy tégla-ellenfalakkal és fahordszerkezetekkel építendők. Hidfők- és jégtörőkhöz, valamint hidjármak-, hidalások- és hidpadlózatokhoz általában csak tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad használni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állitandók elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8*
