Képviselőházi irományok, 1892. XXXI. kötet • 947-1031. , CCV-CCXXXII. sz.
Irományszámok - 1892-1024. Jelentése a magyar királyi pénzügyministernek, a „némely államadósság beváltásáról s a koronaérték behozatalára szükséges arany beszerzéséről” szóló 1892. évi XXI. törvényczikk végrehajtásáról
356- 1024. szám. 6. a Disconto-Gesellschaft igazgatósága Berlinben, 7. az S. Bleichröder-bankház Berlinben és 8. az ipar- és kereskedelmi bank Daimstadtban. Megjegyzem, hogy ezen felsorolt consortiális tagokon kivül a magyar általános hitelbank részesedésében több elsőrendű budapesti pénzintézet is osztozott. A szerződésnek, mely a consortiummal 1893. évi január hó 6 án köttetett és a mely az idézett 1892 : XXI. t.-cz. rendelkezései által, szabott határokon belül megállapította a felmondandó kölcsönök bevonásának és az új kölcsönök kibocsátásának részletesebb módozatait, lényegesebb momentumai a következők: Az 1892. évi XXI. törvényczikkhez készült indokolásban a kibocsátandó új kötvények typusára nézve az az irányadó három szempont állittatott fel, hogy: a> az aranyra szóló régi adósságok conversiójára és az arany beszerzés czéljaira 4°/o-os aranyjáradék-kötvények, b) az 5°/o-os papirjáradék helyett alacsonyabb kamatozású és koronaértékre szóló járadék-kötvények, végül c) a törlesztéses régi papir- és ezüst-adósságok conversiójára vagy alacsonyabb kamatozású és koronaértékre szóló törlesztéses kötvények, vagy föltéve, hogy legalább is ^2%-nyi évi kamatmegtakarítás elérhető, ezek helyett a régi törlesztéses adósságok helyett szintén oly járadék-kötvények bocsáttassanak ki, mint a minők a b) pont alatti adósságok visszafizetésére szolgálók. Minthogy az utóbbi előfeltétel, t. i. a V 20 / 003 kamatmegtakarítás — mint alább szerencsém lesz kimutatni — tényleg teljesíttetett, a kötött szerződésben elhatároztatott, hogy: a) a beváltandó 5°/o-os papir- és ezüst-czímletek helyett, nemkülönben a magyar északkeleti vasút részvényeinek beváltására az állami pénztári készletekből fordított összeg refundálására összesen 1.062 millió korona névértékű 4°/o-kal kamatozó adómentes járadék lesz kibocsátandó; b) az aranyról szóló 5°/o os és 6°/o-os kötvények beváltására 18, millió arany-forint névértékű, 4°/o-kal aranyban kamatozó adómentes járadék fog kibocsáttatni és c) ezenkívül valutarendezési czélokra ugyanily aranyjáradék-kötvények oly összeg erejéig lesznek kibocsátandók, melyeknek kamatszükséglete az 1892. évi XXI. t.-cz. 2. §-ban felsorolt állami kölcsönök 1892. évi kamatozási és törlesztési szükséglete és az ezen kölcsönök beváltására szolgáló új adóssági czímletek évi szükséglete közti különbözet által fedeztetik. A fenti b) és c) pontok alatt említett czélokra kibocsátandó 4°/o-os magyar aranyjáradékkötvények névértéke a conversióra 18 millió, az évi teherkönnyebbülés czímén valuta-rendezési czélokra 72 millió, összesen 90 millió arany-forintnyi névértékkel állapíttatott meg, habár az évi teher apadásának megfelelőleg a 90 milliónál magasabb összeg (96,068.400 aranyforint) lett volna kibocsátható. A consortium köteles volt az összes kibocsátandó 4°/o-kal kamatozó koronajáradékkötvények névértékét — 100 korona névértéket 91 koronával számítva — továbbá a convertálási czélokra kibocsátandó 18 millió arany-forint névértékű aranyjáradékot 94 , 5o°/o-os berlini usance szerinti árfolyamon fix átvenni. A valuta-rendezés czéljaira szükséges arany beszerzése végett kibocsátható aranyjáradékból a szerződés megkötése alkalmából egyelőre csak 12 millió arany-forint névértékű kötvény kibocsátása volt tervbe véve. Erre az összegre nézve is ugyanazok a feltételek állapíttattak meg az átvétel tekintetében, mint a minők a fönnebb említett 18 millió arany-forint névértékű, conversionalis czélokra kibocsátott aranyjáradék-kötvényekre állapíttattak meg, azzal a különbséggel, hogy az utóbbira nézve az átvétel optió gyakorlásával történt.
