Képviselőházi irományok, 1892. XXXI. kötet • 947-1031. , CCV-CCXXXII. sz.
Irományszámok - 1892-1018. A mentelmi bizottság jelentése a Szederkényi Nándor képviselő által, a horvát-szlavon-dalmátországi képviselőkre nézve bejelentett mentelmi ügyben
338 1018. szám. elhatározta, hogy a legközelebb kitűzendő ujabb tárgyalási határnapról az érdekelt képviselőket értesiti s ha azok meghallgatásukat kívánják, a tárgyalás felvétele előtt meghallgatja. Még ezen tárgyalás előtt beküldötte a ministerelnök a horvát-szlavón országgyűlés nemzeti párti klubjának alapszabályait horvát és hiteles magyar szövegben. Ezen értesítés folytán, a bizottságnak f. é. november 27-én tartott ülésében, megjelentek Josipovich Géza és Adamovich Béla horvát-szlavonországi képviselők és 22 képviselőtársuk aláírásával egy horvát nyelvű nyilatkozatot nyújtottak be a bizottság elnökének (melynek egyszerű fordítása is csatoltatott), a melyben határozottan oda nyilatkoznak, hogy a megjelölt alapszabályok által magukat képviselői jogaik gyakorlatábau egyáltalán korlátolva vagy sértve nem érzik és hogy ez alapszabályok csak oly rendelkezéseket tartalmaznak soly kötelezettségeket rónak a klub tagjaira, melyek amúgy is a politikai tisztesség követelményeinek tekintendők. Ugyanezen nyilatkozatot Josipovich Gréza képviselő többi képviselőtársai nevében élőszóval is a bizottság előtt ismételvén, az írásbeli nyilatkozat tartalmát még azzal egészítette ki: hogy a horvát országgyűlés nemzeti pártjának klubja, nekik, soha, szabad elhatározásukat korlátozó utasítást nem adott és így cselekvési szabadságuknak még megkísértett korlátozásáról sem lehet szó. E nyilatkozat meghallgatása után, a mentelmi bizottság zárt ülésben ez ügyet beható tanácskozás alá vévén, a következő javaslat előterjesztésében állapodott meg : Miután az 1868. évi XXX. t.-cz. 35. §-a világosan azt rendeli, hogy a horvát-szlavóndalra átországi képviselők a közös országgyűlésen, a közöseknek elismert ügyekben, szintoly önállóan és utasítás nélkül gyakorolják jogaikat, mint a közös országgyűlés többi tagjai : ennek folytán e jogok gyakorlatában őket semminemű kötelező nyilatkozat, reversalis, klubszabályzat nem akadályozhatja s az oly kötelezés, mely által szólási vagy cselekvési szabadságuk bármiként korlátoztatnék, vagy reájuk nézve a képviselői megbízás letételét tenné kötelezővé, a lörvény világos rendelkezésével szemben — érvénytelennek és semmisnek tekintendő. Azonban még az ily kötelező nyilatkozat, reversalis, vagy klubszabályzat sem sérti az llető képviselőknek mentelmi jogát. Mert az 1865/8-iki országgyűlés a képviselők mentelmi jogát körülírván, kimondta, hogy a mentelmi jog egyrészt az országgyűlés tagjainak kizárólag azon Ház által való felelősségre vonásában áll, a melyhez tartoznak; másrészt abban, hogy még azokért is, a mit nem törvényhozói minőségben mondanak vagy cselekszenek, csak a Ház engedelmével állíthatók bíró elé vagy korlátozhatók személyes szabadságukban. Azóta a parlamenti gyakorlat nálunk kibővítette ugyan a mentelmi jog körét; azonban mindig szemelőtt tartotta a mentelmi jognak lényegét és czélját, hogy a mentelmi jog: a képviselő szólási és cselekvési szabadságának biztosítása s megvédése valamely parlamenten kivül álló tényező támadása ellenében. A jelen esetben azonban nem támadásról van szó, hanem olyan kötelezettségnek önkénytes elvállalásáról, mely az illető képviselők akaratelhatározására, szólási és cselekvési szabadságukra korlátozó hatással lehet. Az ily sérelem tehát a mentelmi jog körébe bele nem illeszthető. . Miután továbbá a horvát-szlavonországi képviselők maguk is oda nyilatkoztak, hogy a klub alapszabályai által mentelmi jogukat sértve nem látják; miután maguk kinyilatkoztatták, hogy a klub alapszabályainak emiitett rendelkezése velők szemben a gyakorlatban alkalmaz^ tatni soha meg sem kisértetett s ők soha senki részéről sem utasítva, sem szólási és cselekvési szabadságukban korlátozva nem lettek; miután végre a mentelmi bizottság hatásköréhez nem tartozó javaslatok megtételére jogosítva nincsen s erre a t. Háztól külön megbízást sem kapott:
