Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-912. Törvényjavaslat, a garamberzencze-lévai helyi érdekű vasut engedélyezéséről
912. szám. 227 Melléklet a 912. számú irományhoz. Indokolás, „a garamberzencze-lévai helyi érdekű vasút engedélyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A szab. osztrák-magyar államvasút-társaság, mely az 1882. évi XLV. törvényczikkbe foglalt államszerződés értelmében az Esztergom-Nánától Léváig és Ipolyságig vezető helyi érdekű vasutat kiépitette, annak idején részint közvetlenül, részint magánszemélyek közvetítésével ismételten tett lépéseket az iránt, hogy garamvölgyi vonalát a m. kir. államvasutak ruttkai vonalával Léva és Garamberzencze között összeköthesse. Minthogy azonban ezen új útirány a szab. osztrák-magyar államvasút birtokában avagy ennek befolyása alatt úgy a budapesti, mint a m. kir. államvasutak hátsó forgalmára nézve veszélyes versenyvonalat képezett volna s a forgalomnak egy jelentékeny részét a nevezett társaság vonalaira elterelte és igy a magyar államvasutak bevételeinek nagyobb mérvű csorbítását okozta volna, főleg pedig a szab. osztrák-magyar államvasut-társaság hatalmi állását nem csekély mértékben növelte volna, ennélfogva úgy forgalompolitikai, mint pénzügyi szempontokból a kormány ezen vonalra még előmunkálati engedélyt sem adott. A szab. osztrák-magyar államvasut-társaság magyar vonalainak államosítása után a vasút létesítése érdekében újabb mozgalom indult meg. Habár a léva-garamberzenezei összekötő vonalnak útröviditő befolyása az államosítás után sem szűnt meg, mégis, minthogy a tervezett vasút mindkét végpontja immár a m. kir. államvasutak kezébe került és igy a forgalom irányítása, nagyban és egészben a m. kir. államvasutak hatalmi körébe esik, s úgy díjszabási, mint forgalmi tekintetben ezen intézet befolyása alá kerül, mely egyúttal a helyi érdekíí vasút üzletét is ellátandja; — és minthogy végül az előadottak szerint a tervezett vonal útiránya által képviselt útröviditések befolyása se fog a díjszabási helyzet szerint a szomszéd vidékek forgalmának keretén túl terjedni, — a kormány nem vélte a vonal kiépítését akadályozandónak, mert el kellett ismernie azt, hogy az érdekelt forgalmi területek, melyek eddigelé a ruttkai vonal nagy kerülőjénél fogva az olcsó vasúti összeköttetés előnyeit nem élvezhették, bizonyos jogosultsággal bírnak arra, — hogy~a léva-garamberzenczei összeköttetés létrehozassák, s ez által az északmagyarországi ipar és termelés számára a nyugoti piaczok felé olcsóbb összeköttetés biztosittassók. A kormányi álláspontnak hadászati tekintetek által is lényegesen befolyásolt ezen módosulása az államosítás után kifejezésre jutott abban, hogy míg az 1885-ben csak egy Graramberzenczétől Zsarnóczáig vezetendő helyi érdekíí vasútra adatott előmunkálati engedély, 1891-ben már 29*
