Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-904. Törvényjavaslat, a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról

202 904. szám. csak azért nem vétettek fel a tervezett munkálatok közé, mert sürgősebb javitást nem igényelnek. A mosoni és érsekújvári Dunaágak torkolata ezen felül oly módon szabályoztatnék, hogy azokon árviz alkalmával csak annyi víz juthasson be, a mennyit a meder kiöntés nélkül elvezetni képes, hogy árvédelemre ott szükség ne legyen. Ezen ágakon tehát csakis az alulról felfelé duzzadó viz ellen kell töltéseket épiteni, illetőleg fentartani; a mi úgy a befektetési, mint a fentartási költségeket jelentékenyen csökkenti és egyúttal a belvizek levezetésére nézve is alkalmas befogadót teremt. A mederrendezéssel kapcsolatosan a hullámtéri akadályok is eltávolitandók lesznek. Ez iránt azonban a tanulmányok még nincsenek megtéve és valójában csakis akkor lesznek megtehetők, ha a tervezett mederszabályozások végre vannak hajtva. Mert ma igon nehéz volna eldönteni, hogy valamely pontnál a viz lefolyását a meder vagy a hullámtér hátráltatja-e, illetőleg az ott előálló vizszin-duzzadásra mennyiben van hatása az egyik és mennyiben a másik oknak. A Duna hullámterének rendezésénél ugyanazt az elvet kivánja a tervezet alkalmazni, melyet az országos vízügyi műszaki tanács már a Tiszára nézve elfogadott, hogy t. i. nem elméleti alapokból és számitásokból, hanem tényleges tapasztalatokból kivan kiindulni és azokhoz mérten hozza javaslatba a szükséges intézkedéseket. A tervezet részletes ismertetéseképen a következő főbb momentumokat kivánom: kiemelni Duna-Radványtól Budapestig a Duna hossza 94 kilométer. Ezen a szakaszon a hajózás sokszor már közepes vízállásoknál akadályokkal küzd ; különösen a Süttő, Táth községek előtti sekélyeken és Esztergom város alatt Helemba szigetnél. Kis vízállásnál a sekélyek nehézséget okoznak Szob előtt Kis-Marosnál. Jégtorlódások szoktak keletkezni Süttőnél, a Helemba-sziget elölt és Visegrád alatt a meder nagy kitágulásában, hol a szentendrei Duna kiágazik. Kiváltképen veszélyesek az utóbb emiitett helyek jégtorlaszai. A folyam eme bajokon kivül több ponton erősen kezdi mosni partjait és nehogy ezek miatt újabb sekélyek állhassanak elő, szükséges az emiitett sekélyek megszüntetésén kivül a partokat is biztosítani. Az egész váczi Dunaág medre túlszéles, miért is általában véve vízmélysége csekély, elsőrendű hajózási akadályok Nagy-Maros alatt Verőczéig, Gödnél és a szentendrei szigeti alsó saroknál vannak. Veszélyes jégtorlódások Kis-Maros és Vácz között szoktak előfordulni. Ezen kivül figyelembe kell venni, hogy a felsőbb folyamszakaszok rendezésével a lefelé vonuló hordalékok szabályos mozgását egy, közben rendezetlenül hagyott szakasz megzavarná s ezen oly átalakulások kezdődnének meg, melyek nemcsak az általános vizfolyási viszokat rosszabbítanák, hanem a teljesen magára hagyott mederben fokozatosan fejlődő sekélyek a jégzajlást is akadályoznák, úgy, hogy bizonyos idő múlva már veszélyes jégtorlódások következhetnének be. Végül nem hagyható figyelmen kivül, hogy a szent-endrei sziget árvizek ellen eddig a mély partokon nincs védve, miért is ha ez a folyamszakasz rendezetlenül hagyatnék, minden itt keletkező zátonyosodás és elfajulás az említett helyzetet súlyosbítaná, miért is a szabályozás e nagy sziget védelme végett is szükséges, még akkor is, ha a szigeti érdekeltség árvédő töltéseket fogna a jövőben épiteni, nehogy elfajulások az árvédelmet szintén nehezítsék. Az 1891. évi kora tavaszi árviz megmutatta, hogy a székes főváros biztonságára nézve nem elégséges a promontori ág szabályozásáról gondoskodni, hanem éppen úgy ki kell terjeszteni figyelmünket a Budapest feletti szakaszra is, mert ez évben a veszély éppen abból származott, hogy mint 1838-ban a jég Budapest alatt és fölött egyaránt megállott.