Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-904. Törvényjavaslat, a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról

904. szám 199 által segithet a folyó magán, hogy a kezdetleges duzzadást megszüntesse, mig túlbő medernél sem a kellő vizmélység el nem érhető, sem pedig a medernek állandósítása nem várható. A kisebb szélességnek tehát műszaki szempontokból határozott előnyei vannak, azonban nagy hátránya, hogy sokkal költségesebb, a mennyiben egyrészt sokkal hosszabb vonalon van összeszoritásra szükség, másrészt a párhuzamos művek nagyobb vízmélységekbe esvén, mindkét körülmény egyformán a költségek növelésére vezet. A Felső Duna szabályozásánál a végrehajtás alkalmával a fentebb megállapított szélességek gyökeres változás alá estek, a mennyiben a normális szélessé*: Dévény és Böős közt 300 méterre Böős és Medve » 325 » Medve és Vének » 380 » Vének és Nagy-Léi közt 420 » lett redukálva. A budapesti folyammérnöki hivatal szakaszán a 474 méter is 450 méterre javasoltatik kevesbittetni, sőt a mohácsi szakaszon a normális szélesség a szelvényeknek ottani nagy bemélyedése következtében még kisebbre is volna vehető. A váczi és szentendrei Dunaágaknak adandó normális szélességet csakis részletesebb felvételek és vizemésztési mérések alapján a szerzendő tapasztalatokhoz képest lehet megállapítani, a mennyiben az eddigi adatok erre nem elégségesek. Kérdés, hogyan a 0 alatt 3 méter mélység nagyban és egészben megfelel-e a hajózás gyakorlati követelményeinek, illetőleg, hogy ezen méretben helyesen lette kifejezve az, mit elérni kell s mit elérni óhajtunk. Ha a kis vízállásokat tanulmányozzuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a 0 alatt 3 méter mélység a gyakorlati hajózás igényeit teljesen kielégítheti, mert az eddig észlelt legkisebb vízállások 60 czentiméternél alacsonyabbra a helyi 0 pontok alá nem sülyednek és ez is csak Mohácstól lefelé állott elő, a hol a középmélység 3 méternél nagyobb, mig Mohácson felül a 0 alá a vízállás a legritkább esetekben és akkor is csak télen sülyed. A megállapított normális szélességek olyanok, melyek sem egyik, sem másik irányban túlzásba nem mennek és nagyban és egészben a Duna folyó radvány-ómoldovai szakaszára nézve a kilátásba vett 0 vizszin alatti 3 méter közép vízmélységet biztosítani fogják. A tervbe vett szabályozásnak eredménye hajózási szempontból az elért vízmélységben fog kifejeződni s mivel a Dunán a hajózás érdeke az uralkodó, azért egyike a legelső és legfontosabb kérdéseknek az, hogy mily vízmélységet érhetünk el? Mai hajózásunkat a 2 méter vizmélység teljesen kielégítené ugyan, mert számos gázlón a legkisebb vízállásnál jóval csekélyebb a vizmélység; azonban a szabályozás czélja oly vizmélység elérésére törekedni, milyent a folyam, természetes vízjárása megenged. A természetes vízjárás azért hangsúlyoztatik, mert mindenki előtt ismeretes, hogy a folyók mesterséges csatornázásával azok vízmélységét jelentékenyen lehet növelni. A Dunának duzzasztók utján való csatornázásáról azonban szó nem lehet és így csakis a természetes vízjárásra fektethetők a tervezetek. A középmélységek tanulmányozásából kitűnik, hogy a Dunának átlagos mélysége Szeremlétől lefelé a 3 métert a 0 viz alatt meghaladja, Duna-Radványtól odáig pedig a jobb szakaszokon a 3 métert közel eléri. Miután azonban az aldunai hajózási akadályok eltávolítása a Vaskapun csakis 3 méterre, azonfelül legalább egyelőre — 2 méterre történik: igen közel fekszik a gondolat, hogy fogadjuk el a 3 métert olyannak, mely felé törekednünk kell. s melyet ha talán a czélba vett szabályozások által nem is érünk el teljesen, de megfelelő pótmunkák útján mindenesetre biztosithatunk. Hogy azonban ez valójában elérhető is legyen: a normális szélességet határoló párhuzamos műveknek magasságát kellend szakaszonkint helyesen, a medert alkotó talaj természetéhez képest megállapítani, a mire a részletes tervezéseknél lesz kiváló súly fektetendő,