Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-904. Törvényjavaslat, a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról
904. szám. 197 Minden szabályozásnak a folyó természetéből kell kiindulnia, azon alapulnia. Az első teendő tehát, hogy magát a folyót egészében és részeiben megismerjük Behatóbb pillantás a Duna részletes helyszínrajzára és keresztszelvényeire mindenkit okvetetlenül reávezet arra a meggyőződésre, hogy a folyamnak útja több mint 80°/o-án rendkívül nagy hajlandósága van zátonyok, szigetek, mellékágak képzésére, jeléül annak, hogy a mélységbe való törekvés elé a folyó fenekének anyaga nagyobb nehézségeket gördit, mint a partok megtámadásának. A Tisza e tekintetben egészen ellenkezőleg viselkedik; különösen alsó és középső szakaszán a mélységben sokkal erősebben dolgozik, mint szélesítésén; a minek természetes oka abban rejlik, hogy mig a felső rétegek rendszerint igen kötöttek, agyagosak, addig az altalaj nagy melységekig laza homokból áll. Ha tehát a Dunánál szabályos vízlefolyást, egészséges mederviszonyokat óhajtunk létesiteni: első sorban oda kell törekednünk, hogy a meder maga állandósítva legyen, hogy barangoló mozgásának lehetőleg eleje vétessék. Ezen törekvésnek a Dunánál mi sem áll útjában, a mennyiben e folyamnál sem az utóbbi időben, sem pedig a jövőben oly irányú szabályozások nem lettek végrehajtva, illetőleg nem terveztetnek, melyek annak útját a jelenlegihez képest oly mértékben megrövidítenék, hogy a folyamnak képesek lennének új jelleget adni. Van ugyan a folyamnak két oly szakasza, melyek eredeti jellegükből úgyszólván teljesen ki lettek, illetőleg lesznek vetkőztetve, u. m. a dévény-gönyői és a fajsz-drávatoroki, ezek azonban az 1000 kilométeres folyamhosszúságnak nem képezik egészen ötödrészét. Másrészről oly nagykiterjedésű területek nincsenek többé a Duna völgyében, melyek ármentesitése a legközelebbi jövőnek volna fentartva és a melyek ennek következtében a nagy vizek járását lényegesen befolyásolhatnák vagy megváltoztathatnák, sőt a Duna völgyében az árterületek a folyamnak nagyságához és víztömegéhez képest aránylag csekély kiterjedésűek. A meder állandósítása, a partok megkötése terén tehát műszakilag semmiféle nehézségek nem fordulhatnak elő, sőt ha módunkban állana a Dunát eg^sz folyásában rendezni, partjait megkötni, ez volna a szabályozásnak legtökéletesebb, úgyszólván eszményi megoldása. A Dunát természeti tulajdonságaira, nemkülönben azokból folyőlag a végrehajtandó szabályozásokra tekintettel a következő szakaszokra oszthatjuk fel: 1. A dévény-gönyői szakaszra, hol a folyam medrét jóformán évről-évre változtatta; a fattyú ágaknak hol egyikét, hol a másikát képezve ki főfolyássá, ez a tulajdonképeni Felső-Duna, a hegyi folyók jellegével; hordaléka durva kavics. 2. A gönyő-paksi szakaszra, a hol a meder főirányára nézve már állandó, kanyarokban nem kóvályog, szigetek és zátonyok képződésére azonban igen nagy hajlandóságot mutat; ezen szakasz felső végétől a kavics fokozatosan apróbb és apróbb szeművé válik, mig Paks alatt teljesen megszűnik. 3. A paks-drávatoroki szakaszra, mely teljesen elüt a Duna egyéb szakaszaitól, a mennyiben itt a folyam eredetileg óriási kanyarulatokban kóválygott, melyek közül négyet az 1820. és 1821-ik évben az akkori vizépitő királyi biztosság vágatott át, hetet pedig Pakstói Apatinig a 40-es években vágták át, melyek azóta mind anyamederré váltak és a folyam útját összesen 96 kilométerrel rövidítették meg. Az újabb időben ugyané szakaszon három újabb átvágás lett foganatba véve, u. m. a sirinai, vörösmarti, drávatoroki, legújabban pedi^ az 1893 : XVI. t.-cz. értelmében végrehajtás alatt áll a csanádi átvágás; ezenkívül ugyané szakaszon összesen még három átvágás van tervezve, melyek végrehajtása után a rövidülés mintegy 30 kilométert fog kitenni. A folyam medre és partjai tzen a szakaszon jobbára iszapból és homokból állanak,
