Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-898. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Pázmándy Dénes, Kund Jenő, Okolicsányi László, Förster Ottó és Tomcsányi László képviselő urak mentelmi jogának megsértése tárgyában
898. szám. 155 Tonicsányi László képviselő panaszolja, hogy a szabad járás-kelésben annyira akadályozva volt, hogy a katonaság több ponton szuronyt szegezett mellének s csak az alispán oltalma alatt juthatott szállására, hogy az esti vonattal a fővárosba visszautazhasson; de a vasúthoz nem juthatott, ismételve mindenütt feltartóztatták, mig végre egy rendező jóindulata megszerezte részére a vasúthoz szóló menetlevelet. Panaszos képviselőknek ezen előadásából kétségtelen, hogy úgy a nevezett választási elnök, mint a szavazatszedő küldöttség elnöke, panaszos képviselőkkel szemben s azok közt Pázmándy Dénes és Kund Jenővel, mint gr. Zichy János képviselő-jelölt bizalmi férfiaival szemben botrányos módon megszegték a?on kötelességüket, a melyeket az 1874. évi 33-ik t.-czikk VI. fejezetének 90-ik §-a felelősség terhe mellett eléjök szab; — hogy továbbá e mellett Tarnóczy Gusztáv választási elnök Pázmándy Dénes és Okolicsányi László képviselőkkel szemben a büntető törvénykönyv 163. és 167-ik §-aiban körülirt büntetendő cselekményt követte el, a mennyiben a letartóztatássali fenyegetés nyombani beváltása Pázmándy Dénessel szemben egyedül a tőle nem függő okból maradt foganatositatlan, de a csendőrök utáni kiáltozás melletí; történt fenyegetés benne, nemkülönbenOkolicsányi László képviselőben is az általa a választás folyama alatt tapasztalt törvénytelen és erőszakos fellépései folytán alaposan gerjeszthette a félelmet a letartóztatás veszélye közvetlen bekövetkezésére nézve; tehát a bűnt. törvk. hivatkozott 163. és 167. §-aiban körülirt criteriumok minden kétséget kizárólag fenforognak. De e mellett Tarnóczy Gusztáv választási elnök és Szulyovszky Dezső küldöttségi elnök megsértették panaszos képviselők mentelmi jogait is, mert tudták, hogy ők a törvényhozásnak tagjai; már pedig a képviselők mentelmi jogát régibb törvényeink annyira biztosítják, hogy őket szabad járás-kelésükben még általuk elkövetett bűntett esetében sem szabad senkinek se korlátozni, kivéve a tettenkapás esetét. Mennyire tiszteletben tartandó tehát a mentelmi jog oly esetekben, midőn a képviselő az ország egyik legfontosabb ügyében, képviselöválasztási ügyben mint ellenőrző s részint mint a jelölt bizalmi férfia vesz részt. Törvényeinknek azon intézkedéséből, mely szerint a képviselőnek mentelmi joga még az általa elkövetett bűntény esetében is fentartandó, a tettenkapás esetét kivéve, önként következik, hogy a képviselőnek mentelmi joga nemcsak akkor forog fenn, ha országgyűlési külön kiküldetésben jár el, hanem hogy a mentelmi jog fennáll minden esetben és mindenkivel szemben mindaddig, mig azon országgyűlési cyclus le nem jár, melyre a képviselő megbízatást nyert. Kétségtelenné teszi ezen vélelem helyességét a bűnt. törvk. 163. §-ának 3-ik bekezdése is, a mely szerint régibb törvényeinknek erre vonatkozó rendelkezéseit mintegy megerősítve az országgyűlés vagy a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok valamely tagja ellen elkövetett sérelmet épp oly szigorral rendeli büntettetni általánosságban, mint valamely hatóság ellen elkövetett sérelmet; tehát a nélkül, hogy a sérelem megtörténtét oly feltételhez szabná, a mely akár az országgyűlés, akár a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok tagjaira nézve az országgyűléstől vagy a delegatiótól, vagy annak egyik bizottságától még különös megbízatási functiót feltételezne. Ugyanezen felfogás mellett bizonyít a képviselőház jól felfogott azon gyakorlata, hogy fentartotta* magának azon kizárólagos jogot, hogy a képviselőt bűnvádi eljárás alá vonni csak az esetben lehet, ha erre a képviselőház az engedélyt megadja. Valamint az is, hogy ezzel kapcsolatos, a képviselők mentelmi jogának elhatalmasodásával szemben a képviselőháznak azon joga, hogy a képviselőt, ha büntetendő cselekményt követett el : illetékes bíróságának kiadja, hogy érdemlett büntetése elől a mentelmi jog örve alatt ne menekülhessen. Midőn tehát a mentelmi bizottsággal teljes egyetértésben vagyok arra nézve, hogy panaszlottak ellen úgy a már belügyministerileg elrendelt fegyelmi, mint a büntető törvénykönyv 178-ik §-a alapján büntető tekintetben súlyos megtorló intézkedéseknek szüksége 20*
