Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

82 870. szám. már feltétlen elismerésre talál, hogy az igazságos itélethozásnak legfőbb biztosítéka a közvetlenségben van. Minden más eszköze az igazság földerítésének csak másodrendű a közvetlenség mellett. És ez igen természetes, mert ha a bizonyítékokat az ítélőbíró előtt veszik fel, ha ez hallja a tanuk, szakértők és a vádlott nyilatkozatait, a vádat és a védelmet: ú<?y a legbiztosabb tájékozást szerzi az tigy állásáról, mert a bűnügy összefüggő eleven képét nyeri. Minő ellentét a közvetlenség élete és az iratcsomó holt anyaga között! Mégis mily nehezen tudta hazai gyakorlatunk az írásbeliséghez tapadt végtwrgyalást a közvetlenség alapján álló főtárgyálássá alakítani! Régi hazai gyakorlatunk szerint, mint ezt már fentebb láttuk, a nemesek minden és a nem-nemesek nagyobb bűntetteinél rendes Írásbeli pernek volt helye, melyben legnagyobb részben a polgári per szabályai szolgáltak irányadóul. Az Írásbeliségben találták fel az alaposság biztosítékát, mert hisz még az ideiglenes törvénykezési szabályok is, melyek rendszerint a sommás eljárást rendelek alkalmazandónak, e szabály alól kivették ama bűnvádi kereseteket, melyek vagy főbenjáró büntetésre vannak intézve, vagy több bűntett és többek bűnrészessége miatt bonyolultabbak, vagy melyekre nézve a vádlott az írásbeli tárgyalást kívánja. Eme kivételekhez tartoztak a kifejtett gyakorlat szerint a táblai perek. Egyébiránt az úgynevezett sommás eljárás se volt tulajdonképeni közvetlenség. A kitűzött tárgyalás napján megjelentek a vádlott és a tanuk. A tiszti ügyész a vizsgálati iratok nyomán előterjeszté a bűntett tényálladékát, mire felolvasták a tanuk névsorát. Ha az illetőség vagy a vizsgálat ellen kifogás emelve nem volt: következett a bizonyító eljárás, mely tulajdonképen abból állott, hogy a vádlottnak és a tanuknak a vizsgálatban tett vallomásait hitelesítették. Ennek megtörténtével a tiszti ügyész előadta a bűnösség és a büntetés kiszabása iránti indítványát, mire a vádlott vagy védője nyomban előadta védelmét és ezt követte az ítélethozás. A legtöbb vármegyében azonban az a gyakorlat fejlődött ki, hogy a hitelesítő eljárás után a megyei tiszti ügyész véleménye alapján minden további tárgyalás nélkül hoztak ítéletet. A negyvenes évek nagy büntetőjogi reformmozgalmai, követve az akkori európai áramlatot, előtérbe állították a. közvetlenség elvének nélkülözhetetlenségét. A mely kor oly lelkesültséggel küzdött a nyilvánosság és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve mellett, annak csak elítélni lehetett az írásbeli eljárást. Nemcsak az irodalomban és az országos választmány körében karolták fel a közvetlenség eszméjét, hanem a vármegyék reformjavaslatai is kérlelhetetlenül feltárták az írásbeli eljárás hiányait. Nyáry Pál Pest megye közgyűlésén tett híres 1841-iki javaslatának indokolásában a többi között így szól: »Törvényhozóink meghatározták ugyan, kik legyenek a birák; e részben tehát czélszerű javítást ismét csak törvényhozás tehet; de az eljárási mód iránt nem rendelkeztek, valószínűleg azért, mivel mint egyébként Róma hű majmairól, következetlenség nélkül fel sem tehették rólunk: hogy, a midőn ifjaink virágkorának legnagyobb részét Demosthenes és Cicero szónoklati mestermüveik ismertetésével foglaltuk el; feledtük volna nekik megmondani: hogy azok az észnek nem négy fal közti kínos vajúdások közt halva született törpe magzati, ugyneveztetett irott Replicák; hanem a szónoki tehetségnek a vádlott védelmére s jelenlétében, szabad nép hallatára, közhelyen élőszóval tett nyilatkozásai volnának; nem tehették fel — mondom — rólunk: hogy ezen eszme, mely leikeinkben ily korán ébresztetek fel, intézkedéseinkben büntető igazságszolgáltatási eljárás körében kellő irányt ne adjon.« (Indítvány a megyei bűnvádi eljárás lehető javítása iránt. Pesten, 1841. Trattner és Károlyi betűivel : 9. lap.) Szalay László 1846. február 12-én ezt irja a »Pesti Hirlap«-ban: »... józanul kétségbe sem vonhatni, miszerint valamit oly médiumok segédével nézni, mely médiumok szükségképen tetemes sugár-