Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 19 okok tették szükségessé azt is, hogy az ügyész necsak az igazságügyi orvosi tanácsnak, hanem az országos birósági vegyésznek fölül véleményét is kieszközölhesse. De nemcsak a vád helyes képviselete, hanem a >sürgösség« is követelheti azt, hogy a kir. ügyésznek az említett fölülvélemények kieszközlésére vonatkozó joga legyen. Minthogy a nyomozás vezetése a kir. ügyészségek kezében van összpontosítva s minthogy a javaslat rendszere szerint a főtárgyalás alapját a legtöbb esetben a nyomozás anyaga fogja szolgáltatni, meg kell adni a kir. ügyészségnek a lehetőséget ahhoz is, hogy a tényállást, az eljárás sürgőssége érdekében, a nyomozás folyamán kellőleg tisztázhassa, s ne kelljen a fő tárgyalást a szakértői vélemény fölülbírálata végett elhalasztani. A sürgősség azonban nemcsak a nyomozás során merülhet fel, hanem az eljárás más szakában is. Az eljáró kir. ügyész kötelessége lesz az eset körülményeit tíízetesen megvizsgálni és a fölülvélemény közvetlen beszerzése iránt csak akkor intézkedni, ha ez lényeges időnyerést biztosít, vagy ha a fölülvéleményezés eredménye annak gyors teljesítésétől függ. E szempontoknak biztosítására szolgál a kir. főügyész ellenőrzése és közvetítése. A 237., 238. §-ban ki van mondva, hogy a szakértők minden irányban szabatos és teljes felvilágosítást nyújtó véleményt kötelesek adni; ha pedig véleményök a jelzett feltételeknek nem felel meg; tartoznak véleményök fogyatékosságát felvilágosítani. Ugyanez a szabály áll az igazságügyi orvosi tanácsra is (239. §.). Minthogy az igazságügyi orvosi tanács véleménye épp oly kevéssé köti meg a bíróság kezét, mint a többi szakértők véleménye, s minthogy a felek a fó'tárgyalásra oly szakértőket is idéztethetnek be (288. §.), a kik kihallgatva nem voltak, az intézmény tekintélye és sikeres működése érdekében módot kellett arra nyújtani, hogy az igazságügyi orvosi tanács, ha biróság előtt fekvő véleményét megtámadják, ezzel szemben észrevételeit megtehesse. Meg kellett továbbá azt is engedni, hogy az orvosi tanács fölülvéleményének bővebb kifejtése vagy előterjesztése végett magát a törvényszék vagy a kir. ítélőtábla főtárgyalásán egy vagy több tagja által képviseltethesse. Mindkét felhatalmazásra azonban csak kivételesen lehet szükség és éppen nem kívánatos, hogy az ország legfőbb orvosszakértői hatósága, véleménye felett gyakran diseussióba bocsátkozzék. E tekintetek nyertek kifejezést a 239. §. utolsó bekezdésében. II. Halottszemle és bonczolás. Gyermekülés, mérgezés, testi sértés és elmezavar megállapítása. (240-246. §§.) 1. Halottszemle és bonczolás. Gyermekülés megállapítása. A halottszemlének, mint bizonyító eszköznek fontosságát már régen elismerték. A tételes jogok kezdetben egyéb szakértői szemlét, mint a halottszemlét nem is ismertek. Hazánkban is — mint fentebb jelezve volt — innen indult ki a szakértői szemlének, mint bizonyító eszköznek általános fejlődése. A halottszemle fontosságát a már idézett forrásainkon kívül még különösen kiemeli a helytartótanács által 1829. január 20-án 1628. sz. a. kiadott terjedelmes utasítás, melybeír helyesen jegyezi meg: »Medicus forensis in pronunciando judicis cautissime procedet. . . . et oportebit eum, ne conscientiam suam gravet, prae oculis constanter habere: quod hic plurimum de puniendo crimine, deque vita aut morte hominis agatur.« A javaslatnak ama rendelkezése, hogy halottszemle és bonczolás csak akkor teljesítendő, ha gyanú van, hogy valakinek halálát bűntett vagy vétség által okozták, világosan kifejezi ennek czélját is, mely nem egyéb, mint a büntető törvényekbe ütköző ölés tényálladékának és 3*
