Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

14 870. szám. több alakban fordulhat elő. Megtörténhetik ugyanis, hogy a szakértő sem meg nem jelen az idézésre, sem be nem küldi véleményét; vagy megjelen ugyan, de véleményt adni vagy leletet teljesíteni vonakodik, vagy végre az esküt nem akarja letenni. Mindezekben az esetekben a szakértő az okozott költségekben és 200 koronáig, ismétlés esetében 600 koronáig terjedhető pénzbüntetésben marasztalandó el. Első sorban pénzbüntetés van meghatározva, mert túlzott szigor volna a szakértőt, ki nem oly pótolhatatlan, mint a tanú, azonnal szabadságvesztés-büntetéssel sújtani. De ha a pénzbüntetés be nem hajtható, indokolt ennek átváltoztatása elzárásra, mert külömben vagyontalan szakértőre nézve a büntetésnek nem volna hatálya. Mellőzte a javaslat a szakértő elővezetését, mert eltekintve a szakértő helyettesíthetésétől az ily kényszer folytán eljáró szakértő működésétől nem sok eredmény várható. A katonai bíróság hatáskörének alávetett egyénekre nézve e helyen is a kényszerítő eszközök alkalmazása, katonai feljebbvalóiknak volt fentartandó. A megfelelő büntetés alatt a javaslat, ugy mint a 198. §-ban, a katonai szabályok szerint alkalmazható büntetést érti. A büntetés elengedése és a felfolyamodás tárgyában a 194. §-ra vonatkozó indokolás nyújt felvilágosítást. 8. A szakértő esküje és a szakértő tanú (233. §.). A szakértő esküje, mint a lelet és vélemény hitelességének főbiztosítéka, ezeknek egyúttal mellözhetlen kelléke. A szakértő tehát — kivéve azt az esetet, midőn állandóan van alkalmazva és ily minőségben már esküt tett — mindig köteles esküt tenni arra, hogy észleleteit hiven és véleményét részrehajlatlanul legjobb tudomása és lelkiismerete szerint fogja előadni. A kivételként emiitett esetben elegendő, ha a biró a szakértőt ily minőségében már tett esküjére figyelmezteti. A figyelmeztetés alakja a biró belátásától függ, de tanácsos, hogy ne csak a biró, hanem maga a szakértő fejezze ki a letett esküre való hivatkozást. Bár a javaslat akkor, midőn a kivételt megállapította, abból indult ki, hogy az eskü halmozottságát kikerülje, mégis ha a biró véletlenül a már letett hivatalos eskü daczára újra esküt vesz ki a szakértőtől, ez a szakértő működését nem fogja érvénytelenné tenni. Kérdés az, hogy eskü helyett lehet-e ünnepélyes fogadást tenni (219. §.)? Ez irányban nem tartotta a javaslat szükségesnek az »expressis verbis« való intézkedést, mert ha a szakértő vallásának tanai szerint az eskütől el van tiltva, meg kell elégedni a hitelesség lehető biztosítékával, vagyis a javaslatban az esküvel egyenlő hatályúnak elismert ünnepélyes fogadással. Mindazáltal czélszerűen jár el a biró, ha oly esetben, midőn a szakértő könnyen helyettesíthető, az eskü megtagadása miatt tett kifogásra a szakértőt mellőzi. Nagy controversia tárgya az elméletben, s a külföldi judicaturában a tanú és szakértői eskünek egymáshoz való viszonya. Minthogy a két bizonyító etzköz egymástól külömbözik: természetesen az eskü tartalma is eltérő. Már most az a kérdés, hogy ha a tanú egyúttal szakértőnek is tekintendő-e, vagy ha a szakértő egyúttal tanú szerepet is ölt: melyik eskü, vagy mindkettő teendő-e le? A német perrendtartás (85. §. )az első positiv jog, mely a szakértő tanú forgalmát felállította*) Az indokolásban elő van adva, hogy sok vitának lesz eleje véve, ha ki van mondva, hogy az a tanú, ki a múltban történt tényekről vagy állapotokról szakértelmet igénylő tanúságot tesz, valóságos tanúnak tekintendő. A szakértő és szakértő-tanu között a belső külömbség az indokolás szerint az, hogy a szakértők, mint birói segédek (als Gehülfen des Richters) mindig tényekből következtetéseket vonnak, a szakértő-tanu pedig Saját tapasztalatait mondja el. *) 85. §. »Insoweit zum Beweise vergangener Thatsachen oder Zustünde zu derén Wahrnehmung eine besundere Sachkunde erforderlioh war, sachkundige Personen zu vernehmen sind, kommen die Vorschriften über den Zeugenbeweis zur Anwendung.«