Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. Sjráw. 179 b) E helyütt még fel kell említeni a felfolyamodás fogalmára vonatkozó ama különbséget, mely ezt a perorvoslatot a 113. §-ban említett panamtól elválasztja. A felfolyamodás csak végzés ellen használható, a panasz a vizsgálóbíró minden intézkedése és mulasztása miatt," a felfolyamodás határidőhöz van kötve, a panasz e megszorítás alá nem esik. A panasz tehát a kevésbbé formális eszköz, mely a felek érdekeit, a vizsgálóbíró hibái vagy mulasztásai ellen biztosítja, nem is eredményez közvetlenül az ügyre kiható határozatot, hanem csak a vizsgálóbírónak szóló figyelmeztetést vagy utasítást. Ezeknél fogva ajánlatosnak mutatkozott, hogy a formaszerü perorvosktoktól elválasztva, mint a vizsgálat külön intézménye, azzal egyetemben nyerjen szabályozást. c) A felfolyamodás elintézésére hivatott biróságolc fokozatát illetőleg (378. §. 3. bek.) megjegyzendő, hogy itt a vizsgálóbíró alatt nemcsak a törvényszék vizsgálóbirája, hanem egyáltalában minden biró értendő, ki vizsgálati cselekményt teljesít, tehát a megkeresett vagy kiküldött járásbiró is. A vádtanács fölülvizsgálati joga kiterjed mindazokra a bírákra, kik felügyeletének külömben.is alárendelvék (113. §.). Ezért nem volt szükség felebbviteli illetékességének részletesebb megjelölésére. A megkeresett biró végzését tehát a fölötte való, nem pedig a megkereső biró, illetve bíróság vádtanácsa vizsgálja fölül. Ez a gyors elintézés érdekében szükséges és folyománya annak, hogy a vádtanács a felfolyamodás által érdekelt felek kihallgatására jogosítva van. Kivételt állapít meg a kir. ítélőtábla részéről kiküldött bíróra, illetőleg járásbíróságra (402. §. 3. pont) vonatkozó rendelkezés. De ez nem volt elkerülhető, a mennyiben a kir. ítélő tábla részéről kiküldött biró, illetőleg biróság a kir. ítélő tábla meghagyását teljesíti, eljárásának helyességét tehát legjobban ez ítélheti meg, minélfogva jelentését is közvetlenül ehhez terjeszti be (406. §.). d) A felfolyamodás bejelentésének határideje a kifejlett gyakorlat szerint kihirdetés útján közölt végzéseknél 24 óra, kézbesítetteknél pedig 8 nap. Ott, a hol az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás yan életben, ennek 203. §-a szerint a felfolyamodást 24 óra alatt kell bejelenteni, indokolása pedig nyolcz nap alatt nyújtható be. Fölötte eltérőleg intézkednek e részben a külföldi törvényhozások. A franczia büntetőperrendtartás szerint a felfolyamodás 24 óra alatt (135. ez.), a seinmiségi panasz pedig öt nap alatt (296. ez.) jelentendő be. A németalföldi büntető perrendtartás a kir. ügyésznek két napi, a terheltnek nyolcz napi határidőt szab (130. ez.). Az olasz büntető perrendtartás (215., 261., 457. ez.) határozatai a franczia büntető perrendtartáséval azonosak. Az 1873. évi osztrák büntető perrendtartás egyébként három napban (114., 217., 357., 480., 481. §§.), a sajtóeljárásra nézve (491. §.) nyolcz napban állapítja meg a bejelentés határidejét. Végre a német büntetőperrendtartás (353. §.), mint már fent említve volt, az azonnali felfolyamodást egy heti határidőhöz köti. N Ismét a középutat tartotta meg a javaslat; a 24 óra az írott felfolyamodás szerkesztésére, esetleg a postán való elküldésre, nagyon rövidnek látszott. Ellenben a nyolcz napi határidő a feleknek az ügymenet rovására túlságos kedvezményt nyújt. Mindkét véglettől távol marad a három nap (378. §. 6. bek.), mely a felfolyamodás körüli teendőkre már azért is elég, mert a végzések legnagyobb része hirdetés útján közlendő. A mi pedig ez utóbbit illeti, a kihirdetést teljesítő biró felvilágosító útbaigazítása mellett az érdekelt személy a kihirdetéskor könnyen megállapodásra juthat a felfolyamodás czélszertísége iránt, mig másrészt a végzés megvagy meg nem támadott voltának mielőbbi megállapíthatása az ügymenet szempontjából nagyon kívánatos. e) Vita tárgya, hogy az elkésett, a törvény által meg nem engedett vagy a felfolya23*