Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 173 Bíróság végzése ellen a felfolyamodásnak (378. §.), ítélete ellen pedig felébbezésnek (381. §.), illetve semmiségi panasznak (426. §.) ad helyet. A határidő vagy határnap elmulasztásából eredő káros következmények megszüntetésére alkalmat szolgáltat az igazolás (463. §.) által. Jogerős ítéletek és határozatok ellen megengedi az ujrafelvételt (444. §.). A határozatok szerkesztésénél vagy kiadványozásánál közbejött nyilvánvaló hibákra nézve a kijavítást (443. §.) állítja fel óvóintézkedésül. Végre a járásbiróságok előtti eljárásban, a büntető parancs ellen a kifogás (533. §.) védő lépését hagyja fenn. Mindezek perorvoslatok tágabb értelemben. Szorosabb értelemben e névvel csak a per folyamán használható legfontosabbakat jelöli meg a javaslat, nevezetesen a felfolyamadást, a felebbezést, a semmiségi panaszt és a perorvoslatot a jogegység érdekében, melyekről a czímben idézett fejezete intézkedik, míg a többiekre vonatkozó rendelkezések részint az eljárás menetéről szóló szabályokhoz vannak fűzve, részint, mint az ujrafelvétel és az igazolás körét meghatározók, speciális természetök folytán külön fejezetekbe vannak foglalva (XXI, XXII.), (378-380. §§.) A javaslat a felfolyamodást állítja fel perorvoslatul a végzések ellen, vagyis az ügyfelek jogait érintő s velők szemben hozott mindama birói határozatok ellen, melyek nem Ítéletek. 1. Áttekinthetőség és a szerkesztés oeconomiája szempontjából ajánlatosnak mutatkozott ezt a perorvoslatot az ítélet ellen használható perorvoslatoktól kü ] ön megnevezés által megkülömböztetni, másrészt a kezelésére vonatkozó határozatokat, a mennyiben általánosíthatók, az előbbiekről intézkedőkkel egybefoglalni. Az egybefoglalás nincs kiterjesztve annak meghatározására, hogy mely végzések ellen van helye felfolyamodásnak. Ennek megjelölése a mindenik végzésről szóló részletes intézkedésnek maradt fenn, amaz egyszerűsítéssel, hogy a javaslat csak a felfolyamodás kizárását említi meg, és hogy ily megjegyzés hiánya a felfolyamodás használhatását jelenti (278. §. 1. bek.). Mindazoknak a végzéseknek egy helyen való felsorolása, melyek ellen felfolyamodás nem használható, a sok tekintetben szükséges részletezés mellett bonyolódott, nehezen áttekinthető intézkedést eredményezne. Ellenkezőleg a felfolyamodás használhatásának az érintett módon, az egyes végzések tekintetében való külön jelzése nemcsak azért hasznos, mert a felfolyamodás tárgyában felvilágosítást keresőnek azt egyszerre, egy helyen adja, hanem főleg azért is, mert a fel folyamodás kizárása vagy megengedése mindenik végzésre nézve legczélszerííbben akkor dönthető el, midőn az illető végzésre vonatkozó többi intézkedések is megállapítva lesznek és a per illető szakával való tüzetes foglalkozás az áttekintést és a kérdés helyes megoldását könnyebbé teszi. Abból kiindulva, hogy egy végzésnél sincs a bíró tévedése kizárva és hogy az ellen az érdekeltek egyaránt tarthatnak igényt az orvoslás lehetőségére, a végzések között elvi tekintetben felebbvihetőségökre nézve külömbaég nem található. Mindazáltal a felfolyamodás ily korlátlan megengedése az eljárást annyira lassítaná és a felebbviteli bíróságok teendőit oly mértékben szaporítaná, hogy azt még egy törvényhozás sem tette magáévá. Hazánkban a Királyhágón innen, az országbírói értekezlet óta a felfolyamodás, az eljárás nemét megállapító határozat kivételével, korlátozva nem volt. Kedvezőbb állapottal találkozunk a kolozsvári és a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblák területén és Fiúméban.
