Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

160 870. szám. állapítható meg: a javaslat nem tartja elfogadhatónak a würtembergi bűnvádi perrendtartás 36.3. §-ának kérdésfeltevését, mely ama látszólagos ellenmondás elkerülésére volt rendelve, s mely szerint a főkérdés akként szövegezendő, hogy »elkövette-e a vádlott« a vád tárgyává tett cselekményt; a mire, ha az esküdtek igennel feleltek, egy másik "kérdés következnék az iránt, vájjon »fenforog-e« a beszámítást kizáró ok; s az erre adott nemleges válasz esetére az a harmadik kérdés teendő, hogy »bunös-e ennélfogva vádlotU a vádbeli cselekményben. Az olasz bűnvádi perrendtartás 495. czikke elfogadta ezt a kérdésfeltevést azzal az eltéréssel, hogy a harmadik kérdést elhagyta. Ezzel azonban nyilvánvalólag azt az eredményt érte el, hogy a btínösséget ily esetben nem az esküdtek, hanem a birák mondják ki, az esküdtek feleleteiből vont következtetés útján. A javaslat tehát e miatt az olasz perrendtartás kérdésfeltevését sem találta elfogadhatónak, s rendeli, hogy abban az esetben, ha a beszámítást kizárő ok a főkérdésbe fel nem vehető, a főkérdést szabályszerűen fel kell tenni, s az esetre, ha az esküdtek arra igennel válaszoltak, a beszámítást kizáró-ok iránt u. n. pótlókérdést (német jog szerint Nebenfrage, osztrák jog szerint Zusatzfrage) kell az esküdtekhez másodsorban intézni. A pótlókérdésnek nincs önálló jellege, önálló tényálladékot nem tartalmaz, hanem a főkérdéstől függ, melyre csupán viszonylik, oly egyes körülményeket emelve ki, melyek a törvény alkalmazásának szempontjából fontossággal birnak. A kisegítő kérdéstől abban is külömbözik, hogy arra az esetre van feltéve, ha az esküdtek a főkérdésre igennel feleltek. A BTK. 90., 91. és 92. §-a szerinti általános súlyosító és enyhítő körülmények kizárólag a büntetés kiszabására vonatkoznak, következéskép mérfegelésök kizárólag a büntetést megállapító bíróság hatáskörébe esik. Francziaországban az 1832. évi április 28-iki törvény a circonstances atténuantes fenforgása iránti határozatot s ezzel a bíróság feladatát is az esküdd tekre ruházta. Ennek utánozásában Európa törvényhozásait nem követi a javaslat. Anglia méltán illeti a pia perjuria elnevezéssel a franczia esküdtek ide vágó határozatait, mert az önkény erős színében állanak. Azokat az okokat ellenben, melyek a törvény speciális rendelkezése szerint a büntethetőséget megszüntetik, vagy súlyosabb, illetőleg enyhébb büntetésnemnek vagy büntetéstételnek alkalmazását vonják maguk után, minők pl. egyrészről a BTK. 67. §., 79. §. 3. bek., 135., 136., 137., 151., 159., 224., 225., 240., 266., 275., 297., 300., 313., 378., 427., 474. §-okban, másrészről a 235., 281., 282., 307., 33C, 337. stb. §-okban körülírva levő okok, melyek nehezebben megállapítható vagy maga a bíró által megfigyelendő ténybeli körülményekből állanak, a javaslat az esküdtek határozata alá terjesztendőknek tekinti, mert ily ténykedések tisztába hozásánál és megoldásánál az esküdtek közreműködése nem mellőzhető, s irántok külön pótlókérdés feltevését tartja szükségesnek a végből is, hogy balmagyarázásoknak elejét vegye. Pl. ha a vád betöréssel elkövetett lopásra irányul, melyre a törvény a fegyház súlyosabb büntetésnemét állapítja meg: a főkérdésbe a lopás fogalommegbatározása, a pótlókérdésbe pedig a betörésnek, mint a súlyosabb büntetésnemet megállapító oknak törvényes fogalom meghatározása veendő fel; mert a kettőnek egy kérdésbe foglalása esetén az esküdtek úgy magyarázhatnák a kérdést, hogy igenlő feleletet csak a beléje felvéve levő összes körülmények megállapítása esetében adhatnak, s a nem-bűnöst mondhatnák ki abban az esetben, ha a betörést bebizonyítva nem látnák, noha a vádlottnak a lopásban való bűnösségéről meg vannak győződve mindnyájan. Ellenben a BTK. 338. §-ában, a 349. §-a 1. pontjában, a 357. és 371. §-aiban megállapított ok, mely a tett elkövetésének büntetőjogi fogalmával mi közösségben sincs s megállapítása is csak tárgyilagos adatok alapján történhetik, — a javaslat szerint mindig az iratok adatai alapján constatálandó, iránta tehát az esküdtekhez kérdés nem intézhető (359. §.).