Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 11 5. Kizáró okok (229. §.) és a félek kifogásai (230. §.) Oly szakértőket, a kik mint tanuk ki nem hallgathatók, vagy meg nem eskethetök, kik a terhelttel vagy a sértettel a javaslat 205. §-ának 1. pontjában meghatározott viszonyban állanak, a kik ellen a bűncselekményt elkövették vagy megkisérlették, a kikre nézve a 208. §-ban meghatározott eset forog fenn, végre, a kik a szakértőileg megítélendő' körülményről a 205. §.. második pontjában meghatározott módon szereztek tudomást, a javaslat általában, illetőleg a vonatkozó ügyre nézve kizárja a szakértői működésből. Ha e kizáró okok a szemle megkezdése után akár kifogásra, akár e nélkül tűnnek ki, a megkezdett szemlét félbe kell szakítani és más szakértőt alkalmazni. (230. §.2,3. bek.) E kizáró okok meghatározásánál ama szempont volt irányadó, hogy csakis elfogulatlan egyének legyenek szakértükül alkalmazhatók, mely okból még azok is ki vannak zárva a szakértők közöl, a kik a tanúságtétel megtagadására feljogosítva vannak. Az utóbbiakat az osztrák perrendtartás tervezetének bizottsági tárgyalása alkalmával Grlaser nem akarta kizárni a szakértők közöl. A többség azonban oda nyilatkozott, hogy tanuságtételre is csak abból az okból bocsátották a kérdésben levő egyéneket, mert más az eseményről esetleg felvilágosítást nyújtani nem is tudna, ez az ok azonban itt nem áll, mert szakértőül más személy is választható. A mi a 204., 208., 221. §-okban és a 205. §. második pontjában meghatározott eseteket és a 205. § 1. pontjában foglalt viszonyokat, mint kizáró okokat illeti, ezeknek indokolása az előbbi fejezetnél volt előterjesztve. Egy észrevétel azonban, tekintettel arra, hogy a 229. §. szerint kizárandó szakértők alkalmazása a lelet és vélemény semmiségét vonja maga után, szükségesnek látszik. Megtörténhetik ugyanis, hogy valamely bűnvádi ügyben alkalmazott két szakértő közöl csak egyik esik a kizáró okok alá és mindenik egymással tartalmilag össze nem függő mozzanatra adott leletet, illetve véleményt. Ily esetben az aggálytalan szakértő véleménye semmisnek nem tekinthető. Ha azonban mindkét szakértő véleménye egyazon mozzanatra vonatkozik: úgy az aggálytalan szakértő véleménye is semmis, mert nem állapítható meg, mennyire állott ez a másiknak befolyása alatt. A semmiség hatása annyiból áll, hogy a teljesített előkészítő eljárás során a szakértői szemléről felvett jegyzőkönyvet a főtárgyaláson felolvasni nem szabad, de az nincs megtiltva, hogy az aggálytalan szakértőt a főtárgyaláson kihallgassák és a bíróság előtt tett nyilatkozatának értékét szabadon mérlegelhessék. A kizáró okok nem meríthetik ki mindazokat a körülményeket, melyeknél fogva valamely szakértőtől általában, vagy egy bizonyos ügyben elfogulatlan eljárás vagy alapos vélemény nem várható. Ez okból és a végett is, hogy az érdekeltek a kizáró okokat érvényesíthessék, intézkedik a javaslat arról, hogy a szakértők nevei a felekkel vagy képviselőjükkel a szemle előtt közlendők és hogy ezek kifogásaikat előterjeszthetik (230. §.) Az eljárás gyors menete érdekében külömbséget kellett tenni a kizáró- és egyéb okok érvényesítésére nézve. Az előbbiek, melyek a javaslat szerint annyira lényegesek, hogy a lelet és a vélemény semmiségét okozzák, szükségkép mindig érvényesíthetők és az eljáró hatóságot a szakértő mellőzésére kötelezik. Ellenben a többi okok tekintetében, melyek jelentéktelenek vagy látszólagosak is lehetnek, az érvényesítés korlátozása raellőzhetetleniiek mutatkozott. E miatt mondja ki a javaslat, hogy az utóbbi aggályossági okok csak akkor vehetők figyelembe, ha a szemle megkezdése előtt voltak előterjesztve s hogy ezek alapján a kifogásolt szakértő csak az esetben mellőzendő, ha a kifogás nyomatékos és ha a késedelem veszélylyel nem jár. 6. A szakértő kötelessége a közreműködésre (231. §.). Ama kérdésre nézve, hogy a szakértői közreműködés általános polgári kötelesség-e vagy nem, valamint az elmélet férfiainak, úgy a ti*