Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

134 870. szdm. tájékozást nyújtson az ítélet tárgyául szolgáló tettről, helyes előírni a tett megjelölésének követelményét. A második kellék a tettnek minősítése, azaz: annak a törvény terminológiája szerint határozott kijelentése, hogy a tett mely törvényszakaszban megállapított bűncselekménynek tényálladékát foglalja magában. Különösen, ha kísérlet vagy halmazat forog fenn, mindig ki kell jelenteni, hogy mely bűncselekmények kísérlete, illetve halmazata volt megállapítva. Részesség esetében mindig tüzetesen meg kell jelölni, hogy felbujtó, segéd vagy tettes volí-e a közreműködő. De ha részesség viszonya nem forog fenn és csakis égy tettesről van szó, akkor nem kell kimondani, hogy az illető pl. a lopásban, mint tettes bűnös. Ez teljesen fölösleges volna, csak úgy, mint az, ha a biró azt is kijelentené, hogy a tettest a lopás bevégzett bűntettében mondja ki bűnösnek. A harmadik kellék a büntetés kiszabása. Mindig hivatkozni kell a törvényszakaszra, melynek alapján a büntetés az anyagi törvénynek megfelelőleg kiszabandó. A büntetés nemét, tartamát, határozottan meg kell jelölni, nehogy a büntetés végrehajtása kétségekre adjon okot. A negyedik kellék, hogy pénzbüntetés megállapítása esetében intézkedést kell tartalmazni az ítéletnek az iránt, hogy a pénzbüntetés, ha be nem hajtható, mily nemű és tartamú szabadságvesztés-büntetésre változtatandó át. Ez az intézkedés szerves összefüggésben áll az 1878 : V. törvényczikk 53. §-ával. A BTK. 94. §-a szerint a vizsgálati fogságnak a vádlott hibáján kívül hosszú tartama a szabadságvesztésbe vagy pénzbüntetésbe beszámítandó s az ítéletben mindenkor kiteendő: hogy ez által a büntetésből mennyi van kitöltöttnek véve. E helyütt, tehát, hol az elítélésre szóló ítélet különös kellékeit sorolja fel a javaslat, szükséges volt e tárgyban is intézkedni. Eltérés a jelen javaslatnak ide vonatkozó és a BTK. 94. §-ának rendelkezáse között annyiban van, hogy egyrészről nemcsak a vizsgálati fogságnak, hanem mivel a javaslatnak facultativ vizsgálati rendszere mellett, az előzetes letartóztatás is hosszabb tartamú lehet, ennek beszámítása iránt is kellett intézkedni. Másrészről, mivel a BTK. 94. §-ának ama kitétele »a büntetésből mennyi vétetett kitöltöttnek« némi félreértésekre adott okot, ez is másként volt szövegezendő. Ugyanis ha a vádlott pl. három évi fegyházra volt ítélve, de vizsgálati fogsága czímén egy év kitöltöttnek van véve, a fegyházban abból az okból nem helyezték magánzárkába, mert a BTK. 30. §-a, de az elfogadott ir rendszer szerint is a fegyenczet büntetésének megkezdésekor kell magánzárkába helyezni, a vádlott pedig a büntetés első részét a birói' ítélet szerint már kitöltötte és az idő is elmúlt, a meddig magánzárkában tartani lehetett volna. Hasonló anomáliák megelőzése czéljából a birói ítéletben helyesebb csak annyit kimondani, hogy az előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság mily tartamban van beszámítva. A BTK. 61. §-a ama tárgyak elkobzásáról, illetve megsemmisítéséről rendelkezik, melyeket bűntett vagy vétség hoztak létre, úgyszintén azok, melyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak. Szükséges volt tehát e helyütt intézkedni, hogy az elkobzás és megsemmisítés is csak ítéletben mondassék ki. Lefoglalni természetesen e tárgyakat ítélethozatal előtt is lehet, sőt rendszerint az előkészítő eljárás során ennek meg is kell történni, a tulajdonképeni elkobzás és megsemmisítés azonban csakis a bűnösséget és büntetést megállapító ítélettel egyidejűleg mondható ki. Végre a bűnösre szóló ítélet különös kelléke az is, hogy a magánjogi elégtétel és a bűnügyi költségek tárgyában is intézkedés történjék. Mikor ítéli meg a büntető bíróság a magánjogi igényt és mikor utasítja polgári bíróság elé, arról az I. fejezetben volt szó. E helyütt elég annak kiemelése, hogy arra az esetre, ha a fél magánjogi elégtételt nem kért, vagy róla lemondott: akkor a bíróság a magánjogi igény tárgyában, még az Ügyészség indítványára sincs hivatva határozni, mert ez már magánjogok gyakorlásába való beavatkozás volna.