Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

128 870. szám. Minden félreértés elkerülése végett ki kell emelni, hogy nem kötelező a felek meghallgatása akkor, midőn a vádló a vádirat vagy a vádhatározat álláspontjától eltérő vád van emelve a főtárgyaláson és a bíróság a vádirat vagy a vádhatározat álláspontját tartja alkalmazandónak. Mindazáltal ily esetben is, a mennyiben a védelem alternative nem terjeszkedett ki a vádiratban vagy a vádhatározatban foglalt felfogásra is, a felek meghallgatása nem mellőzhető, de az elnapolás mindig megtagadható, mert hisz a vádlott tulaj donképen a vádirat vagy vádhatározat ellen készült védelemre és így reá nézve nem meglepetés, ha a birói ítélet a vádirat vagy vádhatározat álláspontján áll. e) Ama nagyfontosságú kérdésnek, melyet a vád és az ítélet közti viszony alatt szoktak érteni, nincs tökéletes megoldása, de a javaslat megoldás-módja kétségtelenül helyesebb az angol jog merev formalismusánál vagy ama rendszernél, mely a vádló által indítványozott büntetési tétel maximumához köti a birót. A javaslat rendszere a védelem érdekei szempontjából alig kifogásolható, mert teljes hatályában érvényesíti amaz elvet, hogy a vádlottnak ítélethozás előtt alkalma legyen a vádnál szigorúbb, illetőleg védekezés tárgyává nem tett birói felfogás ellen okait sorakoztatni. E rendszer ellen leginkább azt szokták felhozni, hogy a biró akkor, midőn a feleket figyelmezteti, már tulajdonképen birói meggyőződését, ítéletét mondja ki és így a vádlott már nem a váddal, hanem az ítélettel áll szemben. Tévesztett eljárás volna ez állítás ellenében a rendszer tökéletességét vitatni. Mindazáltal nagy külömbség van abban, ha a biró valóban ítéletet mond, vagy csak eshetőséget emel ki, mely ellen a vád és védelem egész apparátusa mozgásba hozható. S bizonyára joggal feltehető, hogy a biró, ha a felek ujabb contradictorius közreműködése után meggyőződik véleményének helytelenségéről, hivatása szózatát nem az egyszer kimondott nézethez való makacs ragaszkodásban, hanem a tényállásnak az összes felhozott okok figyelembevételével higgadt és pártatlan megítélésében fogja felismerni. Másik ellenvetés az, hogy a tettazonosság sokszor rendkívül nehéz problémájának nagy szerep jut e rendszerben és így esetleg megtörténhetik, hogy a biró a tettazonosság tág magyarázata mellett, oly uj tetteket is cognítiója körébe von, melyek nem tárgyai a vádnak. Sarkalatos tétele a vád. és ítélet viszonyát szabályozó minden rendszernek és így annak is, mely a büntetés maximumához kívánja a birót kötni, hogy más tett, mint a mely a vád alapjául volt véve, az ítélet tárgya nem lehet. Következéskép a tettazonosság nagy és nehéz kérdés sem megoldva, sem kiküszöbölve nincs még ama tétel elfogadásával, hogy a biró a büntetési tétel maximumán túl nem léphet, mert eme rendszernek is csak a tettazonosság a kiinduló pontja. Ezt az alapvető tételt, ha még az inquisitorius pernél is veszedelmesebb álláspontra nem kíván e rendszer helyezkedni, teljes tiszteletben kell tartania, és még e rendszer túlbuzgó hívei sem magyarázzák ezt ágy, hogy a vádló által indítványozott büntetési tétel korlátai között egészen uj, a vádiratban és főtárgyaláson elő nem forduló tetteket is ítélete tárgyává tehessen a biró. Ámde rendszerök elsőbbségét abban keresik, hogy éppen mivel nehéz az elmosódó határvonalakat tisztán látni és gyakran megtörténik, hogy a nehézség mellett a tettazonosság czíme alatt tulajdonképen lényegében megváltozott tettről ítél a biró: nem szenved a vádlott oly sérelmet, ha legalább a vádban indítványozott tételnél súlyosabban nem büntethető. Abban nincs kétség, hogy bárminő szabályozást nyerjen is a vádnak az ítélethez való viszonya, éppen ama nehéíségnél fogva, melylyel annak meghatározása jár, vájjon nem változott-e meg bizonyos újonnan észlelt körülmények következtében maga a tett, előfordulhat, hogy a biró akkor is ítélete körébe vonja a tettet, midőn ez, felfogása szerint ugyan nem, de tényleg megszűnt a vád tettével azonos lenni. El kell ismerni ez eshetőséget a javaslat rendszere mellett is. De nem lehet elismerni azt, hogy ily esetben kevesebb garantiát nyújtana a vádlott érdekeinek