Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 121 pillanatra tehát fölöslegesnek látszik a 318. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés, mert ha uj cselekmény járul a vádiratban vagy vádhatározatban megjelölthöz: akkor világos, hogy a védelem előkészítése végett kívánatos a főtárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása. De még sem mellőzte azt a javaslat, mert ha a vádnak ujabb tárgya nagyon csekély, vagy egyszerű, az ellenkező felfogás is érvényre emelkedhetnék, a javaslat pedig az nj váddal szemben a védelem szabad mozgását minden körülmények közt biztosítani kívánja. Továbbá az idézett rendelkezéssel az is kifejezést nyer, hogy mihelyt más bííncselekmény is terheli a vádlottat, mint a mely a vádiratban vagy a vádhatározatban megjelölve van, a vádló félbeszakítás vagy elnapolás iránti indítványa ugyan nem kötelező a bíróságra nézve, de ha a vádlott is indítványozza az elnapolást (félbeszakítást), akkor vagy helyt kell annak adni, vagy az uj önálló tett tekintetében az eljárásnak különválasztását elrendelni. Ha a törvényszék az indítványozott elnapolás, félbeszakítás megadására törvényes okot fenforogni nem lát, vagy ha az elnapolás után ujabb tárgyalást tartott: akkor a változott vád tárgyában ítéletet hoz, feltéve, hogy hatásköre ezt megengedi és az ügyet ítéletre érettnek találja. Nincs tehát kötve a vádirat vagy vádhatározat tartalmához, hanem feltétlen határozati joga kiterjed a vádló által a főtárgyaláson emelt vád egész területére. A XV. fejezetben szabályozott eljárásra ez esetben nincs szükség, mert ez csak ok nélkül hátráltatná az ügy befejezését, minthogy a vádlottnak amúgy is módja és alkalma van a megváltozott váddal szemben kifogásait és általában védelmét az ítélőbíró előtt érvényesíteni. De ha a bíróság úgy találja, hogy az ügy nem tartozik hatásköréhez (pl. esküdtbirósági ügy, vagy ha a törvényszék nincs felségsértés stb. tárgyában külön hatáskörrel felruházva és ilyen irányban változott meg a vád), akkor az ügyet átteszi az illetékes bírósághoz. Ha pedig a bíróság a főtárgyalás bizonyító eljárásával a megváltozott vád körülményeit felderítve nem látja: akkor a tárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása mellett a szükséges vizsgálatot is elrendelheti; ily esetben azonban a vizsgálat befejezése után már uj vádirat előterjesztésével a XV. fejezetben foglalt eljárás nem mellőzhető, mert a vádlottnak előre ismernie kell, hogy a vizsgálat adatai alapján minő álláspontra helyezkedik a vádló. E rendelkezések szerint tehát, összevonva azoknak lényegét, a vádlónak joga van a vád megváltoztatására és biztosítva van a védelem joga; meg van őrizve továbbá az az elv, hogy a bíróság más tettet, mint a mit a vád felölelt, ítéletének tárgyává nem tehet. Az utóbbi, azaz az ítéletnek a vádhoz való viszonya alább lesz részletesen tárgyalva. V. Az ítélet vagy határozat hozása és kihirdetése. (321—330. §§.) 1. A főtárgyalás lefejezése és a bizonyítékok mérlegelése. Ha a perbeszédek be vannak fejezve és a tárgyalás kiegészítését sem az elnök, sem a bíróság, sem a felek nem kívánják, következik a főtárgyalás utolsó része, az ítélethozás. Hogy a főtárgyalás e része miért nem nyilvános: ennek okára már fennebb történt utalás. A javaslat ama rendelkezéséből, hogy a biróság az ítélethozás czéljából vagy visszavonul, vagy a körülményekhez képest a termet kiürítteti, világosan következik, hogy a közönség jelenlétében ítélethozás czéljából a halk hangú tanácskozás sincs megengedve. Míg egyes csekélyebb jelentőségű közbenső határozatok ily módon is hozhatók: addig a javaslat az ítélethozás nagy fontosságát szem előtt tartva, szükségesnek tartja, hogy higgadt beható tanácskozás előzze meg az ítélethozást, mi sugdosva a közönség jelenlétében alig érhető el és könnyen adhat arra a feltevésre is okot, hogy csak fölületesen és elhamarkodva ítél a bíróság. BfcPYH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVIII. KÖT1T. 16
