Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
116 870. szám. arra, hogy a főtárgyalás az előkészítő eljárás egyszerű reproductiójává váljon. Annak meghatározása, mikor lényeges az eltérés a tanú vallomásai között, tisztán az elnök, illetve a biróság belátására van bizva s így a legjelentéktelenebb eltérés is okául szolgálhat az előkészítő eljárás során tett vallomás felolvasásának. Hogy pedig a felek egyezsége folytán mellőzhető legyen a szóbeli kihallgatás, ez oly rendelkezés, mely az eljárás szóbeliségét és közvetlenségét a felek tetszésétől teszi függővé. IV. A felek perbeszédei. (314—320. §§.) 1. A perbeszédek általában (314. §.). Nincs continentalis perrend, mely elfogadta volna az angol perjognak azt az intézményét, hogy mindenik fél és pedig először a vádió, utána a védő, a saját bizonyítékainak elővételét megelőzőleg fejti ki indítványát. És helyesen, mert ez csak oly eljárás keretébe illik, hol a vád és védelem bizonyítékai élesen el vannak különítve, hol mindenik fél biztosan tudja, mit fognak tanúi vallani, a hol a bizonyító eljárás intézése teljesen a felek kezébe van letéve és a hol a vád szigorú alakiságokhoz kötött formulája szabja meg az egész eljárás tartalmát. A hol azonban a bizonyító eljárás egész menetét rendszerint az elnök vagy a biróság intézi, a hol az előkészítő eljárás során nem ismert bizonyítékot is vesznek fel a főtárgyaláson, a hol mind az elnök, mind a biróság hivatalból szerezhet meg uj bizonyítékokat, a hol a vád megváltoztatható: ott lehetetlen más rendszert követni, mint azt, hogy a felek akkor terjeszszék elő perbeszédeiket, midőn minden bizonyítékot ismernek és mérlegelhetnek. A javaslat ama rendszere tehát, hogy a bizonyító eljárás befejezte után van helye a perbeszédeknek, nem szorul bővebb indokolásra. Valamint a bizonyító eljárás kezdetét, úgy annak befejezését is szóval kell az elnöknek kinyilvánítani. Az elnök csak akkor nyilváníthatja befejezettnek a bizonyító eljárást, ha minden bizonyíték fel vau véve, és minden uj bizonyíték beszerzését czélzó indítványról határozat volt hozva. Nehogy a feleknek alkalmok legyen a bizonyító eljárás idő előtti befejezése miatt panaszkodni, czélszertí, ha az elnök, mielőtt a bizonyító eljárást befejezettnek nyilvánítja, megkérdezi a feleket, nem kívánnak-e a bizonyító eljárás kiegészítése iránt indítványt előterjeszteni. A bizonyító eljárás befejezése rendszerint azt jelenti ugyan, hogy többé uj bizonyítékok fel nem vehetők; de ha mellőzhetetlen szükség követeli, hogy a bizonyító eljárás esetleg a perbeszédek után kiegészítve legyen, ezt nem akadályozhatja meg az a kijelentés, hogy a bizonyító eljárás be van fejezve. Megtörténhetik, hogy éppen a perbeszédek győzik meg a bíróságot arról, miszerint szükségessé válik bizonyos bizonyítottnak vagy nem bizonyítottnak állított ténykörülmény közelebbi felvilágosítása. Sőt e meggyőződésre az ítélet hozása végett tartott tanácskozás alkalmával is juthat (322. §.). Valóban nem volna indokolt a puszta formalismusnak feláldozni a való kiderítését, vagy éppen elnapolni a főtárgyalást oly bizonyíték megszerzése végett, mely azonnal előállítható. Nem szenved kétséget, hogy komoly és ügy buzgó vezetés mellett ritka kivétel lesz, a midőn a bizonyító eljárás befejezte után ez újra megindult, A vádper nélkülözhetetlen kelléke, hogy a vádló, mint a kin a bizonyítás főterhe nyugszik, tegye meg először indítványát, mely nemcsak a védelemnek, de az ítéletnek is alapjául Szolgál. Ha a vádló befejezte felszólalását, akkor az elnök a vádlottat hívja fel védelmének előterjesztésére. Ha a vádlottnak védője vau, akkor ezt illeti első sorban a szó, de ekkor is mindig figyelmeztetni kell a vádlottat, hogy joga van védelmére szót emelni. A eontradietorius
