Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

98 870. szám. miatt folyamatban lévő tárgyaláson az ügyészség tisztán időrabló passiv jelenléte. A 41. §-ban felsorolt cselekmények legnagyobb része egyébiránt jelenleg sem tartozik és ezután sem fog törvényszéki hatáskörhöz tartozni. A védelem képviselete az 56. §. eseteiben kötelező; következéskép, ha más ügyvéd azonnal nem rendelhető, a főtárgyalást védő nélkül megtartani vagy folytatni nem lehet, mert hisz éppen a contradictorius szóbeli eljárást kívánja az 56. §. biztosítani. Minthogy a bíróságnak a rendbüntetés iránti jogköre a kir. ügyészségre nem terjedhet ki, az ügyvédi hivatás függetlenségét pedig, szemben a bírósággal, szintén az igazságszolgáltatás komoly érdekei követelik: a javaslat az ügyvéd, illetve kir. ügyészség mulasztása miatt ezek fölöttes hatóságának értesítését irja elő. Erélyesebb eszközöket ad a javaslat az elnök rendelkezésére a meg nem jelent vádlott, tanú vagy szakértő ellenében, kiknek elővezetését engedi meg, ha a gyors előállítás remélhető (303. §.). Az elővezetést természetesen szabályszerííleg meg nem idézettek elleu el nem lehet rendelni, miért is, ha az idézés nincs rendben, úgy e kényszerítőeszköz nem alkalmazható. A rendbüntetés alkalmazását nem zárja ki az, ha az elővezetés sikeres volt és annak következtében a főtárgyalást nem kellett elnapolni, mert a megjelenés kötelességének megsértése a rendbüntetések tárgya. A rendbüntetés alkalmazását ez elvnél fogva az sem zárja ki, ha a megidézett tanura vagy szakértőre szükség sem volt a főtárgyaláson. A mennyiben a főtárgyalás elhalasztását a védő ki nem mentett mulasztása okozta: akkor indokolt, hogy ez a mulasztásával járó költségeket fedezze (302. §. utolsóelőtti bek.). Czélszerünek mutatkozott a német birodalmi perrendtartás mintájára kimondani, hogy egyazon ügyben a kir. ügyészséget annak több tagja is képviselheti. Már csak a paritás elvénél fogpa is, a mennyiben nemcsak minden vádlott külön, de egyazon vádlott is több védőt használhat: indokolt hasonló jogot biztosítani a vádhatóság részére is. Gyakran az ügy bonyolult volta, nagy bűnhalmazati esetek, rendkívül hosszantartó tárgyalások szükségessé teszik a munkamegosztást. Igaz ugyan, hogy az államügyészség egységénél fogva a tárgyalás bármely szakában felválthatók az ügyészség tagjai: mégis rendkívüli esetekben kár volna az ügyészség több tagjának együttműködését megakadályozni. Sérelem csak akkor származnék ebből a vádlottra, ha a perbeszédek száma is szaporodnék. Ezt azonban határozottan tiltja a javaslat (302. §. 5. bek.). Következéskép a munkamegosztás vagy akként történhetik, hogy egyik a vádbeszédet tartja, a másik a replikát teljesíti, nagy bűnhalmazat esetében mindenik más-iüás bűncselekményre teszi meg előterjesztéseit. A vádhatóság többes képviseletét azonban csak rendkívüli esetek igazalják, és nincs is ok attól tartani, hogy e kivétellel visszaélés történjék, mert az ügyészség legtöbb tagjának becsvágya nem fogja megengedni, hogy jelentéktelen ügyekben segédlettel jelenjen meg. De viszont jogos követelmény, hogy a többes és talán az ország első jogászi tekintélyei által képviselt védelemmel szemben a vád is nagyobb erőt fejthessen ki. 3. A vádirat vagy vádhatározat felolvasása és a vádlott kihallgatása. Ha az idézettek jelenléte meg van állapítva és nincs ok a főtárgyalás félbeszakítására vagy elnapolására: akkor, mihelyt a tanuk és szakértők elhagyták a tárgyalás termét, következik a vádirat, vagy ha vádhatározat volt hozva, ennek felolvasása. A tanuknak és szakértőknek nem szükséges a vádiratot vagy vádhatározatot ismerniök, sőt elfogulatlanságuk érdekében czélszerfí, ha nem ismerik. Az 1850-iki osztrák perrendtartás szerint a tanuk és szakértők jelenlétének megállapítását megelőzte a vádhatározatnak és vádiratnak, illetve a vádnak szóbeli előterjesztése, mely eljárás azonban még azért sem czélszertí, mert sokszor, midőn az idézettek némelyikének meg nem jelenése miatt a főtárgyalás meg sem tartható, teljesen fölöslegessé vált a nem ritkán nagy terjedelmű vád előterjesztése.