Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 95 birság a rendbüntetés, melyet elzárásra átváltoztatni nem szabad. Ha az ügyvéd a büntetés kiszabása után továbbra is tűrhetetlen magaviseletet tanúsít, mely mindenesetre sértő kifejezésből is állhat, ugy helyette más ügyvéd rendelhető ki. De ha ez nem teljesíthető: akkor indokolt az, hogy a főtárgyalás, védő választhatása vagy kirendelése végett a vétkes ügyvéd költségére félbeszakítva vagy elnapolva legyen; mert ha az ügyben a védelem kötelező, úgy eo ipso nem lehetne a főtárgyalást folytatni, ha pedig nem kötelező, akkor sem engedhető meg, hogy a vádlott az ügyvédi képviselet jogától, ügyvédjének hibája miatt essék el. A kir. ügyészséggel, mint hatósággal szemben, a hatáskörök összezavarása és a kir. ügyészség függetlenségének megsértése nélkül a bíróság rendbüntetés kiszabása iránti jogkörrel fel nem ruházható. Ellenben arra sem kötelezhető a bíróság, hogy a kir. ügyészség képviselőjének durva magaviseletét, esetleg a bíróság ellen elkövetett sértéseit tűrje, hanem módot kellett adni, hogy a bíróság, ha az elnök figyelmeztetései eredménytelenek maradtak, az ülést azonnal félbeszakíthassa és a közvádló közvetlen fölöttes hatóságát, a rendzavarás körülményeinek közlése mellett, megkeresse és más közvádló kirendelését szorgalmazza. Ha maga a kir. ügyész követte el a rendetlenséget, de hajlandó a tárgyalásra maga helyett alügyészt küldeni: akkor a tárgyalás folytatható és a fölöttes hatósághoz intézendő átirat már nem terjed ki más közvádló kiküldésére. A főtárgyalás elnökének amaz állásából, hogy ő a főtárgyalás vezetője és ő van hívatva a ^árgyalás rendjét és méltóságát fentartani, világosan következik, hogy aemcsak a királyi ügyészség képviselőjét és a védőt, de esetleg a törvényszék birói tagjait is figyelmeztetheti, sőt rendre is utasíthatja, ha ezek a rendet megzavarják. Mindenesetre óvakodni kell minden túlkapástól, mert ily collisiók ok nélküli felidézése éppen a tárgyalás méltóságát és a bíróság tekintélyét sértené. c) A javaslat szükségesnek találta határozottan körülírni, hogy mely esetek azok, midőn a rend fentartására vonatkozó elnöki intézkedések ellen perorvoslat nem használható vagy ilyennek helye van. Azokban az esetekben, melyek szorosát a'tárgyalás vezetésére tartoznak, s melyekben az elnök működése csak teljes függetlenség mellett lehet sikeres, kizárja a külön perorvoslatot (295. §., 296. §. 3—6. bek.; 297., 298., 301., 302., 303., 306., 307., 308. és 309. §§.). A 296. §. első és második bekezdése esetében megengedi, hogy az elnök intézkedése tárgyában a törvényszék határozata kikérhető legyen. Hogy a törvényszéknek a 293. §. negyedik, a 297. §. harmadik bekezdése és a 299.. 301., 306., 308. §-ok alapján hozott határozatai ellen külön perorvoslat nem használható: az indokát egyrészről abban leli, hogy a mennyiben a határozatok rendbüntetésre vonatkoznak, a társas bíróság elég biztosítékot nyújt az eljárás helyessége mellett, a többi határozatok pedig, úgymint a főtárgyalás elnapolására vagy folytatására, a bizonyítékok megszerzésére és a keresztkérdezésre vonatkozók ellen csak úgy, mint a többi tisztán közbenső természetű határozatok ellen, külön perorvoslatot megengedni lehetetlen. Semmi esetre sincs. elzárva annak útja, hogy az ítélet ellen használt felebbezés folytán oly közbenső határozatok, melyek semmiségi okot foglalnak magukban, orvosolhatók legyenek. Nehogy a tanura vagy a szakértőre kimondott büntetés ellen a 194., 195. és 232. §-ok szerint használható felfolyamodás következtében az összes bűnvádi iratokat fel kelljen terjeszteni, czélszerfínek látszott a bűnvádi ügygyei szoros kapcsolatban nem álló e rendbüntetés iránti ügyek külön kezelését kimondani (300. §. 4. bek.), miből következik, hogy az ezekre vonatkozó határozatok nem a főtárgyalásról szóló, hanem külön jegyzőkönyvbe veendők.