Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

94 870. szám. számos esetben meghiúsulhat, illetőleg az eljárás sokszor illusoriuysá válhatik. így például, ha a becsületsértés vagy a rágalmazás nyomtatvány útján volt elkövetve, a mennyiben a sajtó vétséget tartalmazó röpiratot vagy hírlapot mindaddig nem szabad lefoglalni, mig az erre jogosított hatóság vagy testület a felhatalmazást meg nem adta, vagy mig a sértett külföldi uralkodó vagy államfő kivánatát ki nem fejezte: akkor az illető sajtótermék a legszélesebb körben büntetlenül terjeszthető. Az állam büntető hatóságai összetett kézzel kénytelenek nézni a törvényhozásnak valamelyik háza, az ország legmagasabb közhatóságai vagy a hazánkkal legszorosabb összeköttetésben levő külföldi állam feje vagy diplomatiai képviselője ellen elkövetett sértéseket és rágalmazásokat. Ilyen visszásságok megszüntetése végett javaslatba kellett hozni büntető törvényünk kérdéses rendelkezéseinek módosítását. A javaslat megengedendőnek találja, hogy a büntető hatóságok a bűncselekmény megtorlására szükséges előkészítő lépéseket, különösen a sürgős intézkedéseket ez esetekben is haladék nélkül, illetőleg a felhatalmazást vagy kivánatot be nem várva, hivatalból megtehessék. Indokolja a javaslatnak ezt az álláspontját az is, hogy ezekben az esetekben a felhatalmazás megadása, illetőleg a kívánat kijelentése a rendes, azoknak elmulasztása pedig a kivételes eset. Minthogy azonban ilyen eset mégis előállhat, nem mutatkozott czélszeríínek az, hogy a felhatalmazás vagy kivcínat bevárása nélkül megindított eljárás teljesen lefolytatható és befejezhető legyen. Ezek az ügyek közhivatali, politikai, esetleg nemzetközi szempontból kényes kérdéseket és viszonyokat érintenek, melyeket nem az állam büntető hatóságai, hanem az illető politikai testület (B. T. K. 269. §.), közhatóság (270—271. §§.), vagy a külföldi állam kormánya (272. §.) jogosultak és hivatottak mérlegelni. A javaslat tehát csak a per előkészítő szakában engedi meg az eljárásnak hivatalból való folytatását. A 4. §. e szak gyanánt a vizsgálatot, azokban az esetekben pedig, melyekben vizsgálatnak nincs helye, a nyomozást jelöli meg. Ezek alatt a sürgős eljárási cselekmények teljesíthetők, de ha a pernek ebben a szakában a kir. ügyészség felhatalmazást nem kapott vagy kivánatról nem értesült: a vádiratot nem nyújthatja be, s ha mégis beadta volna, a bíróság az eljárás folytatásának egyik előfeltétele hiányában, az eljárást megszüntetni köteles (264. §. 4. pont). Magától értendő, hogy ha a kir. ügyészség a nyomozás vagy a vizsgálat alatt biztos tudomást szerez arról, hogy a jogosított közhatóság nem kívánja a bűnvádi eljárás megindítását: a további nyomozást haladék nélkül abban hagyni, illetőleg a már emelt vádat azonnal elejteni tartozik. Viszont a kir. ügyészségnek mindazokban az esetekben, melyekben az e csoportba tartozó bűncselekmény miatt az eljárás megindításának helyét látja, a felhatalmazás, illetőleg kívánat kieszközlése végett a megfelelő lépéseket hivatalból kell megtennie. 5. A magánjogi igények érvényesítése a bűnvádi perben. (5. és 6. §§.) A büntető perrel kapcsolatosan elbírálandó magánjogi igénynyel (az adhaesio, vagy simultan eljárás nevek alatt ismert intézménynyel) a javaslat 5. és 6. §-ai foglalkoznak. Azzal, hogy a polgári jog kérdései a bunügygyel kapcsolatosan intézhetők el, a javaslat a törvényhozások túlnyomó többségének álláspontját foglalta el. Ma már általában az opportunitás szempontja győzött abban a vitában: vájjon megengedhető-e, hogy oly külömböző tartalmú igényeket, milyenek a közjogi vádban és a magánjogi keresetben foglaltak, egyazon eljárás fonalán és egyazon ítéletben döntsenek el s vájjon nem sérti-e meg a hatáskörök elkülönítését és függetlenségét az, ha a büntető biró polgári követelések fölött ítél? A magánjogi igényt érvényesítő indítvány mindenesetre polgári kereset, tekintet nélkül arra, milyen bíróság előtt érvényesitik; az is kétségtelen, hogy a jurisdictióknak mereven