Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

52 870. szám. Mindenekelőtt jelentékeny biztosítékokkal veszi körül a javaslat az állampolgároknak személyes •szabadságát és legfontosabb egyéni jogait. A terheltnek hatóság elé rendelése rendszerint megidézéssel (130. §.) történik, elővezetés csak kivételesen és csak akkor, ha szükség parancsolja (131. §.) van megengedve. Az előzetes letartóztatásnak (141. §.) és a vizsgálati fogságnak (148. §.) esetei tüzetesen és szabatosan meg vannak határozva s mai gyakorlatunkhoz, sőt a nyugot-európai államok törvényei legtöbbjének rendelkezéseihez képest is korlátozva. A tettenkapás magában véve nem ok a letartóztatásra (141. §. 1. pont). Csekélyebb súlyú bűncselekmények eseteiben (149., valamint 536. §-ok második és harmadik és 537. §. első bekezdés) a személyes szabadság elvonása ki van zárva vagy legalább korlátozva. Az előzetes letartóztatásnak (147. §.) és a vizsgálati fogságnak (159. §.) leghosszabb tartama meg van szabva s a javaslat gondoskodik arról, hogy foganatosításuk lehető kímélettel történjék (152 — 156. §§.)• A biztosíték mellett szabad lábra helyezés tág korlátok közt elrendelhető (162, és 163. §§.). A házkutatásnak (173., 174. §§.), személymotozásnak (176. §.), valamint levelek, táviratok és egyéb postai küldemények lefoglalásának (171. §.) elrendelését (177. §.) és foganatosítását (180—189. §§.) a javaslat jelentékeny garantialis korlátok közé szoritja. A terheltnek faggatását, az itt-ott visszaéléskép még jelentkező eme lelki torturának alkalmazását, a javaslat kifejezetten és szigorúan tiltja (133—135. §§.) A terheltnek ügyfélminőségét az eljárás minden szakában következetesen érvényre emeli. Minden hatóságot és közeget kötelez (9. és 100. §§.) az enyhítő és mentő körülményeknek is figyelembevételére és a terheltnek jogairól való felvilágosítására. A védő választása s ennek eljárása a bűnvádi per minden szakában meg van engedve (53. §.). Erre a terhelt külön figyelmeztetendő (54. §.). A védő hivatalból való kirendelésének eseteit (56. §., 57. §. első bekezdés, 412. §. 5-ik bekezdés) a javaslat a jelenlegi gyakorlathoz képest lényegesen kiterjeszti. Minthogy előre látható, hogy a vagyontalan terhelteknek túlnyomó nagy többsége a felebbviteli eljárásban nem lesz képes magát képviseltetni, a javaslat a kir. ítélőtáblák előtt tartandó főtárgyaiások számára állandó közvédők kirendelése iránt (410., 411. §§.) intézkedik. A védelem gyakorlása, különösen a védőnek a letartóztatott terhelttel való érintkezése, valamint az ügy iratainak a terhelt és a védő részéről való betekintése általában szabad (62. és 63. §§.) s korlátozást a javaslat csak azokban az esetekben, illetőleg abban az irányban ir elő, melyben ez az eljárás meghiúsításának megakadályozása végett mellőzhetetlenül szükséges. A terhelt az eljárásnak minden szakában lépéseket tehet az iránt, hogy a védelem részére szükséges bizonyítékokat is megszerezzék. A nyomozás alatt e végből a járásbíróságnál tehet indítványt (100. §. második bekezdés). Kérheti a vizsgálat elrendelését (103. §. 3. c) pont) és az előleges eljárás kiegészítését (257. §.); a vizsgálat alatt (119. §.), a közbenső eljárásban (288. §.), a főtárgyaláson (306. §.) és a felebbviteli eljárásban is (393. §.) indítványt tehet bizonyítás felvétele vagy kiegészítése iránt. A 281. §-ban meghatározott eseteket kivéve, a terhelt a vádirat ellen kifogásokkal (256., 257. §§.) élhet; ha pedig a vádat a törvényszék elé tartozó eljárásban kizárólag magánvádló képviseli, ennek vádiratát a bíróság mindig köteles vizsgálat alá venni s kifogás nélkül is elutasíthatja (276., 280. §§.). A perorvoslatok használása a vádlottnak a »favor defensionis« elve alapján számos esetben, mint az fennebb is kifejtve volt, nagyobb mértékben van megengedve, mint a vádlónak. A terhelten kivül az ő javára a kir. ügyészség (383. §. I.), a védő, valamint a terhelt házastársa és törvényes képviselője (383. §. II. a), b) pontok) is élhetnek perorvoslattal. Ha még figyelembe veszszük, hogy az újrafelvétel az elitélt javára is kiterjedt mértékben (446—448. §§.) van megengedve, illetőleg elöirva;