Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
40 870. szám. káros fejleményei ellen többféle biztosítékokat keresett, nevezetesen a külön állami vádközegnek, az államügyészségnek felállításában és a nyilvános szóbeli főtárgyalás, illetőleg az esküdtszéki tárgyalás intézményében. Az előkészítő eljárás lényegében nyomozó természetű maradt, a főeljárásban jobban érvényesült a vádelv. Két rendszernek egybeolvasztása ez, mely az úgynevezett vegyes rendszeri alkotta meg és a későbbi fejlődés kiinduló pontjává vált. Egyúttal kútforrása a vádelv ujabb alakzatának, mely már nem azon sarkal, hogy a bíró csak a sértett indítványára kezd működni, hanem főlea: arra irányul, hogy az ítélőbíró lehetőleg távol tartassék a kezdeményezéstől és a vádló szerepétől. A code d'instruction criminelle alapján készültek majdnem az összes ujabbkori bűnvádi perrendtartások, hol híven utánozva az eredetit, hol törekedve hiányainak javítására. Ez utóbbi irányt követte főleg a német particularis törvényhozás, mely a codenak a tudományos bírálat felderítette fogyatkozásait, — úgy mint az államügyészségnek büntettek tárgyában kizárólagos vádjogát (vádmonopolium), a vizsgálatnak teljesen nyomozó irányát és hiányos szabályozását, a vizsgálóbírónak nagyon is tág hatáskörét és a főtárgyalás elnökének korlátlan hatalmát (pouvoir discretionaire), — több-kevesebb szerencsével kerülni igyekezett. Mindenütt, hol haladásra törekedtek, ennek főbb mozzanatául a vádrendszer fejlesztését tekintették. Kifejezést nyer ez az irány az ujabb kornak legnevezetesebb két bűnvádi perrendtartásában: az 1873. évi ausztriai és 1877. évi német birodalmi törvényekben is. E kettő közöl kétségkívül az ausztriai az, mely a vádrendszert hívebben követi. Kiinduló pontjául az 1850-iki perrendtartás szolgált, mely a fent kifejtett elveket Ausztriában legelőbb valósította meg, és melyhez képest az 1853-iki törvénynek > vádalakú nyomozó« rendszere határozott és tudatos visszalépés volt. Az új törvény főleg abban külömbözik elődjétől, hogy a franczia rendszernek, melyhez az 1850-iki alkotás szigorúan ragaszkodott, hibáit és következetlenségeit elkerülni iparkodott. Első sorban kibővítette az államügyészség jogait, feljogosítván azt a vád elejtésére is és igy az ítéletig a »per urává* tévén. Megszüntette a vádmonopoliumot a magánvád intézményének fejlesztése mellett. Továbbá az előkészitő eljárás javítását és egyszerűsítését tartotta szem előtt és világosan mutatkozik benne az a törekvés, hogy az eljárás fősúlya az Ítéletet közvetlenül megelőző perszakba legyen áthelyezve. Nem a tényállásnak kétségtelen kiderítését tűzte ki a vizsgálat czéljául, hanem az ügy tájékoztató megvizsgálását (vorlaufige Prüfung) a végből, hogy határozni lehessen a vád előterjesztése vagy a megszüntetés tárgyában. A német birodalom bűnvádi perrendtartása szintén érvényre emeli a vádrendszert annyiban, hogy az eljárás csakis indítvány alapján tehető folyamatba, hogy a vizsgálat csak a vádban megjelölt bűncselekményre és egyénekre terjedhet ki, és hogy az állami vádjogot az egész eljárás alatt külön vádközegek gyakorolják. De több fontos pontban sokkal inkább eltér a vádelv követelményeitől, mint az osztrák törvény. Legerősebben nyilvánul ez a 206. §-ban, mely szerint a bíróság a főeljárást az ügyészi indítvány ellenére is elrendelheti, mely esetben az ügyészség vádja természetesen formaivá válik. Meg van csonkítva a'vádrendszer a törvénynek (154. §.) ama rendelkezése által is, hogy a vizsgálat megnyitása után a vádat többé nem lehet visszavonni. A nyomozó és a vádelv kérdésében a jelenkor törvényhozásaiból és a tudományos fejtegetésekből a következő tételek vonhatók le. Vád nélkül nincs vizsgálat és érdemleges eljárás. Ha azonban vád van emelve, akkor a vádló indítványa többé nem köti a bíróságot az eset megítélésében. Még egy törvényhozás em fogadta el azt, hogy a jogalapnak téves megjelölése a vád elutasítását eredményezze, vagy hogy a bíróság a vádinditványban javaslatba hozott minősítésen vagy büntetésen túl ne mehessen.
